Osvai László: Orvosportrék Esztergomból 2.

Előszó

szanatóriumba, Lakatos Pál osz­tályára. 1972-ben lettem ott meg­bízott osztályvezető, és 1974-ben vettem át az osztály tényleges ve­zetését. Akkor a tüdőgyógyászat még egészen mást jelentett. Beszélget­tem kollegákkal, akik kifejezetten féltek a tüdőgyógyászattól, hisz akkoriban a TBC gyógyítása még alaptevékenysége volt a szakmá­nak. - Síkvölgyön, amikor elkezd­tem dolgozni, kb. 100 ágy volt a kastélyépületben. Három szinten csak elvétve volt nem TBC-s be­teg. De olyan volt a hangulat, a miliő, hogy bennem semmilyen félelem nem keletkezett. Nem be­tegedtem meg, és nem is nagyon láttam egészséges kollegát, aki tüdőosztályon TBC-ben megbe­tegedett volna. Mit kedvelt igazán a tüdőgyógyá­szatban? - A röntgen diagnosztikát, amit én nagyon szerettem, és talán éltettem is hozzá. Ma ez már el­avult tudás, a CT korszakában. Még az utóbbi időben is a TBC-s betegek ellátása állt legközelebb hozzám. Ok hosszú ideig feksze­nek a kórházban, és kialakul va­lamiféle kapcsolat orvos és beteg között. Nincs futószalag jellege a gyógyításnak. Az emberekkel fog­lalkozhatok a TBC-s és a króni­kus betegek ellátása kapcsán. Nagyot változott a világ. Évtize­des ismeretségünk alapján mond­hatom, hogy soha nem láttam mérgesnek, indulatosnak, és soha semmilyen kérést nem utasított el. - Pályám során egyszer voltam elutasító és talán indulatos. Men­tő hozott egy 90 év feletti beteget háziorvosi beutalóval, talán hi­pertónia diagnózissal. A kollégá­ra voltam mérges, hogy nem szólt előre. A beteget nem vettem fel. Mint később kiderült, egész nap keringtek vele a mentők. Végül egy belgyógyászatra vették fel, ahol aztán rövidesen meghalt. A tiidőgyóg)'ászat nagyot válto­zott az elmúlt évtizedben. - Amint említettem, pályán kez­detén csak TBC-s betegeink vol­tak. Valamikor a '70-es években kezdtek a szakma nagyjai gon­dolkodni a profilbővítésen. Ak­kor vettük át a tüdőtumorokat és a krónikus pneunomiákat, majd később az astmát és mostanában a krónikus légzőszervi megbete­gedéseket. Hogyan látja a szakmát a XXI. század elején: Mi lesz a pulmono­lógia jövője? - Félek, hogv a szakma nem ma­rad meg. A tüdőosztályok és a gondozók száma jelentősen csök­keni fog, egyfajta centralizáció során. 195

Next

/
Thumbnails
Contents