Osvai László: Orvosportrék Esztergomból 2.

Előszó

nyi injuria érte az orvosokat, az orvosi és a sebészi társadalmat, annyi irracionális küzdelemben morzsolódik fel az ereje, hogy aki ezt látja, annak eszébe se jut, hogy ezt a pályát válassza. Problémát jelent az is, hogy egy hallatlan technikai robbanás történt az orvoslás területén is, és ezt senki sem veszi tudomásul anyagilag, csak az igényeket hangoztatja. Az átlagember az információk szabad áramlásában pontosan tájékozott, hogv milyen lehetőségek vannak. A laparoszkópos technika robbanásszerűen terjedt el, csak azt nem veszi senki tudomásul, hogy mindez mennyibe kerül. Te miért választottad a sebészetet? - Nagybátyámnál sokat nyaraltam, ő Szentesen volt sebész, majd Szegedre és Kalocsára került. Imponáló élmény volt az ő példája, semmi más hivatás nem merült fel bennem, 10-12 éves korom óta sebész szerettem volna lenni. Az egyetemen anatómia TDK-s voltam, harmadévtől pedig bejártam a klinikára. Családodban át tudod majd adni valakinek a szikét? - Nem, nem is engedném. Nem vagyok ellensége a gyerekeimnek. Téged szükség esetén ki fog megoperálni? - Ez komoly filozófiai kérdés is. Jól prognosztizálható, hogy ez ügyben nagy baj lesz. A megfelelő gyakorlatú, középidős generáció ki fog halni, és a tehetséges fiatalok hihetetlen tömegben mennek külföldre. A rezidensképzésünk olyan amilyen, sokan büszkék rá, de gondoljunk bele, ezek a fiatalemberek 30 évesen kezdik el a szakmát. Talán vidéken még mindig jobban járnak a sebészettel foglalkozni vágyó fiatalok. - Budapesten nem jól működik a rezidensképzés, a műtétek száma nem elég, a betegek egy-egy orvoshoz jönnek. Nyugaton, pl.: Németországban más a helyzet, ott mindent a rezidens csinál. Nálunk nem így működik a rendszer. Mennyire sikerült megismerkedned a kórház orvos kollektívájával az eltelt rövid idő alatt? - Az ismerkedésem folyamatban van, amikor megérkeztem hosszú ideig ki se tudtam lépni az osztálvról, csak olyanokkal találkozJ ' J tam, akivel munkakapcsolatba kerültem. Sok sikert kívánok az itteni tevékenységedhez. 2009. szeptember 170