Osvai László: Orvosportrék Esztergomból 2.

Előszó

nah idején, egy kardiológiai profiléi osztályon? - Kétségtelen, hogy abból a nagv semmiből, amiből elindult itt a diabetológiaés idáig jutott, nekem is részem van. Mindig érdekelt az endokrinológia. Ennek gyakorlására azonban Esztergomban nem volt lehetőségem. Emlékszem eg)' előadásra mentünk többen Budapestre és a főnököm, Szontagh Csaba megkérdezte: nem foglalkoznék-e diabetológiával, mivel egyre nagyobb számban fordul elő ez a betegség. Erre a kérdésre mondtam igent és így kezdődött az egész. Akisor még igazi tankönyv se volt, de egyre szaporodó irodalom már létezett. A biokémiát is mindig szerettem és a diabetes elég sok ponton kapcsolódik ehhez. Kezdetben autodidaktaként kezdtem foglalkozni a cukorbetegséggel. Persze, amikor az első lehetőség adódott vizsga letételére, ezt is megtettem. Az egyetem elvégzése után minden kezdő orvosnak vannak világot megváltó tervei, céljai. Van egy olyan érzésem, hogy te elérted a céljaidat! Igazam van? - Már egyetemista koromban eldöntöttem, hogy belgyógyász szeretnék lenni. Kacérkodtam még a gyermekgyógyászattal, de azért mert az a kis gyerekek belgyógyászata. Az I. sz. Belklinikán Magyar Imre volt az oktatóm. Sokszor ő vezette a gyakorlatokat is. Ott végleg elköteleztem magam a belgyógyászat mellett. Ki nem hagytam volna egy előadást sem. Amikor lehetőségem nyílt, bog)' itt Esztergomban belgyógyászati állást kapok, akkor úgy éreztem mindent megnyertem. Mennyire vagy tisztába a képességeiddel? Mennyire vagy becsvágyó? - Becsvágyó azt hiszem, nem vagyok és nem voltam. Én a munkát szerettem. Sokszor voltak nehéz óráim, napjaim, amikor utólag, ha önkritikus vagyok, azt mondom magamnak, alábecsültem a képességeimet. Lehet, hogy jobban és céltudatosabban kellett volna bizonyos dolgokért harcolnom, amit nem tettem meg. Amit viszont csináltam, azt nagyon szerettem, most is szeretem. Csak földhöz ragadt terveim, céljaim voltak. Szerettem volna minden napot úgy alakítani, hogy minél kevesebb lelkiismeret furdalásom maradjon a nap végére. Banálisnak tűnik a kérdés, mégis felteszem: boldog ember vagy? - Igen. Ehhez hozzá tartozik az is, bogy a munkám mellett a családomnak is ugyanúgy szolgáljak, 15