Osvai László: Orvosportrék Esztergomból 2.
Előszó
mint ahogy a betegeknek tettem. Úgy érzem, ennek is többé-kevésbé eleget tudtam tenni. Sok barátod van? Kik azok, akik a pályád során közel álltak hozzád? - Együtt jöttem a kórházba Bató Ferivel, Selmeczi Lacival, később érkezett Kiss Tihamér. Akkoriban már itt dolgozott Hambach Jóska. Az ő csendes, halkszavúsága, akkor nagyon megejtett. Ahogy bánni tudott a betegekkel az számomra példaadó volt. Az osztályon dolgozó kollegákkal olyan közeli kapcsolatot nem tartottam, de senkivel sem voltam igazán rossz viszonyban. Azokkal, akikkel különösebben nem kedveltük egymást, azokkal is törekedtem arra, hogy egy kulturált viszonyt alakítsak ki velük. Akikhez az évek során mégis közelebb kerültem az a Hamvas Jóska és a Herold Rita volt. Ritával ma is nagyon jó a kapcsolatunk. A kezdeti évekről azt mondanám el, hogy akkoriban nagyon jó gárda volt a kórházban. Egy belgyógyászati ügyelet úgy zajlott, hogy mindig tudtam, a gyerekgyógyászaton milyen beteget vettek fel és így volt az fordítva is. Nagyobb volt az összetartás, mint manapság. Ezekből az évekből maradt meg jó kapcsolatom Seres Zsuzsával, Kovács Gizivel, Esztári Piroskával. Baráti köröm azonban inkább a kórházon kívüli emberekből alakult ki. Elmondhatom, hogy ma is nagyon sok jó barátom van. Beszéltél már egy pár szót a családodról. Megtudhatunk róluk kicsivel többet is? - Amikor eljött a gyermekeimnél a pályaválasztás időszaka azt tanácsoltuk nekik, hogy mindegy mi lesz belőlük, csak amit választanak, azt egy életen át szeressék, szeretettel csinálják. Nem lett egyik gyermekünk sem orvos. Kutató biológus a fiam, gyógypedagógus a lányom, a kisebbik lányom pedig óvónő lett. Az orvosi hivatás mellett egy idéíben a középiskolai tanítást is elvállaltad. - Pedig a kezdetkor úgy éreztem, nem fog menni ez nekem. Volt idő, amikor jobban izgultam, mint a gyerekek. Először csak helyettesítettem, aztán komolyan belekóstoltam a tanári munkába is. Szép és egyben óriási feladat a fiatalokat emberségre, bizonyos erkölcsösségre tanítani. 2003. augusztus 16