Osvai László: Orvosportrék Esztergomból 2.

Előszó

Ezek szerint nem is próbáltak tartóztatni? Ez azért különös, mert így az urológiai betegellátás szinte megoldhatatlan helyzetbe kerül. - Ugyanazt hallottam vissza a kollegámtól, amit az igazgató úrtól, tehát aki menni akar, azt nem tartják vissza. Beadtam a felmondásomat, ami 3 hétig feküdt az igazgató úr asztalán és senki meg nem kérdezte: miért adtam be, hová akarok menni, nem lehetne-e változtatni a döntésemen. Külső segítséggel kaptam végül választ, hogy hozzájárulnak a felmondásomhoz, és kérésemre elengedték az 1 hónapos felmondási időt. Hogyan látod most Esztergomban az urológiai ellátás jövőjét? - Jelen pillanatban a kollegám emberfeletti erőfeszítéseket tesz, hogy biztosítsa az ellátást, de ugyanazt, amit ketten, vagy egy éve még öten tettünk, ő egyedül ellátni nem tudja. Ez az egészségi állapotának rovására fog menni. Mit tehet ilyen esetben a vezetés? - Elemeznie kellene azt a konfliktust, ami kettőnk között kialakult és megelőzni azt a jövőben. Hol folytatod a pályádat? - München mellett egy kórházban urológusként fogok dolgozni. Térjünk egy kicsit vissza a pályakezdésedre. Megtudhatnánk valamit az egyetem előtti éveidről? - Debrecenben születtem. Édesapám szintén orvos volt, és már gyermekkoromban elhatároztam, hogy én is az leszek. Aput nagyon szerették a betegek és tetszett, hogy ő ilyen szeretetnek és nagy megbecsülésnek örvend. A politika beleszólt az életembe, mert akkoriban az volt az elv, hogy nem jó, ha orvosdinasztiák alakulnak ki. Rendszeresen elértem ugyan a felvételi pontokat, de rendszeresen el is utasítottak helyhiány miatt. Hogv mennyire szerettem volna oivos lenni, azt bizonyítja, hogy 9 évig nem adtam fel és végül bejutottam az orvosegyetemre. Addig nővérként dolgoztam, férjhez mentem, gyerekeket szültem. Életem legcsodálatosabb élménye volt, amikor 2 gyerekkel bekerültem az egyetemre. A harmadikat később szültem. Az első 2 év nagyon nehéz volt, de utána 4-es átlaggal végeztem. Büszke vagyok arra, hogv orvos lettem. A mai napig is imádom a hivatásomat. Megpróbáltam mindig a lehető legtöbbet nyújtani, ami tőlem tellett. ' ' V Jpg 127