Osvai László: Orvosportrék Esztergomból 2.

Előszó

Hogy indult a pályád Esztergomban? - Amikor ideérkeztem Nagy doktorral találkoztam először. Rendkívül kedvesen fogadott és Magyarsóki főorvoshoz irányított. O tekintettel arra, hogy nő vagyok és az urológiában ez ritkaság, eleinte fenntartásokkal kezelt. Minden ellenérvet felsorakoztatott, hogy miért nem alkalmas egy nő urológusnak. 3 hónapig nem kaptam műtétet. Aztán odaálltam elé megkérdeztem miért nem? így aztán elkezdhettem operálni. Kezdetben egyébként akár ki voltam írva, akár nem, én minden műtétben részt vettem, ha másként nem, nézőként. Elég hamar elsajátítottam az urológiai műtéti technikákat. Sajnálatomra a nyitott műtéteket már nem végezhettem olvan nagy számban, mint szerettem volna, mert előtérbe kerültek az endoscopos beavatkozások. Hogy ezeket is el tudtam sajátítani az Magyarsóid főorvosnak és Nagy doktornak köszönhetem. A Kór-Lap a Kamara lapja és Te kamarai fiaikéi ókat is elláttál. Amikor távozol, szeretnénk ezt a munkádat is megköszönni, és kérdezném, mit kellene másként, jobban tennünk meglátásod szerint? Megtiszteltetésnek vettem, hogy a kamarában tevékenykedhettem. Úgy érzem, ez azt bizonyítja, hogy a kollegák nagy része szeret. A helyi és az országos kamarában is dolgoztam és az etikai bizottság tagja is voltam. Sajnos úgy érzem a kamara, legyen az, helyi vagy országos, nem igazán képviseli az orvosok érdekeit. Sem anyagilag, sem erkölcsileg nem vagyunk megbecsülve. Bizonyos anyagi és erkölcsi juttatásokban csak bizonyos orvosok részesülnek. Ha rajtam múlna az egészségügyben uralkodó merev hierarchiát változtatnám meg. Ezzel a mi kórházunkban is napmint nap találkozhatunk. Ez a szemlélet nem a betegellátást, a színvonalasabb munkát szolgálja, hanem egyes orvosok pozícióját és diktatórikus hatalomvágyát elégíti ki. Ez ellen pedig fel kell lépni. Én eddig is küzdöttem ellene, de minden eredmény nélkül. A másik fontos dolog, amin változtatni kellene - és ebben csak kis szerepe lehet a kamarának hogy az orvosokat és a nővéreket érdekelté kellene tenni munkájukban. Ez persze ne abból álljon, hogy minél kevesebb nővér és orvos dolgozzon. Ne az legyen a tendencia, hogy „aki akar menni, azt nem tartóztatjuk", hanem a jó orvosokat és nővéreket erkölcsileg és anyagilag is becsüljük meg. A vezetők tekintsék ember128