Osvai László: Orvosportrék Esztergomból

Előszó

nek. Elmondta, hogy az esztergomi szemész főorvosi állás megüresedett, és megkérdezte lenne-e kedvem betölteni ezt a helyet. Hirtelen csak azt tudtam válaszolni, hogy előbb meg kell beszélnem Miklós tanár úrral a dolgot és egy óra múlva visszahívom őt. Végül abban állapodtunk meg, hogy 3 hónapi időtartamra, mint megbízott főorvos átveszem az osztály vezetését és a többit, majd meglátjuk. Abban az időben még nem igen tudtam elképzelni az életet más kórházban (titokban abban reménykedtem, hogy a tanár úr nyomdokaiba léphetek.) Persze azért csábított az önállóság lehetősége is és végül mégis csak Esztergom mellett döntöttem, amit azóta sem bántam meg. Tehát április 16án érkeztem meg úgy, hogy azt sem tudtam, hol van a kórház. Az elődöm ugyanezen a napon vette át a győri szem-osztálv vezetését, de előző nap még szabályosan levizitelt az itteni osztályon, én pedig 15-én még 2 cataracta műtétet végeztem Szombathelyen. Ilyen romantikus napok voltak ezek. Ismerte Ön elődjét, Bárdy Károlyt? Igen. Egy alkalommal, ha jól emlékezem 1957-ben vagy 1958-ban látogatást tett nálunk a szombathelyi osztályon, és akkor mutatott be neki a főnököm. Akkor derült ki, hogy ő is a békéscsabai gimnáziumban érettségizett, abban az esztendőben, amikor én megkezdtem középiskolai tanulmányaimat. Milyen kicsi a világ. Szeretnék egy kicsit korábbra visszakanyarodni. Mikor került Békéscsabára, milyenek voltak a családi körülményei? Ahogy említettem én Budapesten, Újpesten születtem, de egy éves koromtól Békéscsabán éltünk. Ott végeztem el iskoláimat. Édesapám szabó volt, az ő apja meg nyomdász. Anyám pedig szegény parasztcsaládból származott. Családomban senki nem volt orvos. Honnan jött az ötlet, hogy ezt a hivatást válassza? Mikor leérettségiztem, állatorvos akartam lenni, de oda nem vettek fel. 1945-ben az orvosira minden további nélkül be lehetett iratkozni, nem volt megkötöttség. Mohos Zolival, és Mátvus Lajossal jártam együtt, mindannyian 1951-ben doktoráltunk. Mikor döntötte el, hogy szemész lesz? En nagyon sokáig ideg-elme orvos akartam lenni. Békéscsaba mellett Gyulán- még a Monarchia idejéből- egy hatalmas nagy kórház van. Ok arról voltak híresek, hogy nyáron mindig szívesen fogadták az orvostanhallgatókat. Itt volt az ország legnagyobb elmegyógyintézete. Már II. éves koromtól minden nyarat Gyulán töltöttem több barátommal együtt. Szerintem minden medikusban van egy fellángolás e szakma iránt, pláne, ha olyan szuggesztív ember adja elő, mint Horánvi Béla, aki egy átlagon felüli tudású professzor volt. Nagyon ügyesen tudta átadni, amit különben is nagyon tudott, később arra gondoltam, hogy van nekem olyan kézügyességem, amivel valamilyen manuális szakmát választhatok. Nagyon sovány, vékony gyerek voltam, úgy éreztem, a sebészetet, szülészetet nem bírsz