Osvai László: Orvosportrék Esztergomból

Előszó

gyok, apám vegyészmérnök, anyám gyógyszerész volt. 1946-ban jelentkeztem az egyetemre, később nyilván már nem vettel volna fel. Történtek velem 1956-ban is bizonyos események, de erről nem óhajtok beszélni. Most mindenki azzal dicsekszik, mit tett akkor. Végül is azt azért mondhatom, hogy én napos oldalon sohasem jártam, csak félárnvékban. Hogyan kerüli Esztergomba? - 1967. április 4-én családommal kirándulni indultunk. El akartunk menni Balassagyarmatra, ott volt üresedőben egy állás. Mikor Váchoz értünk, úgy döntöttem, hogy mivel még sohasem voltam a Dunakanyarban, irt nézünk körül. A Szobi réven átkelve ellátogattunk Esztergomba. Rendkívül tetszett a Bazilikából a város, de akkor még azt sem tudtam, hogy hol van a kórház. Hazatérésünk után 1-2 héttel megjelent a hirdetés, hogy Esztergomban üresedett egy osztályvezetői, és egy gondozóvezetői állás. Akkor mérgelődtem, hogy legalább a kórházat megnéztem volna. Ki volt városunkban a közvetlen elődje? - Markovits főorvos, de én őt még személyesen nem ismertem. Előtte Darabos László volt a vezető. Neki 56os tevékenysége miatt kellett távoznia. Én 1967-ben főorvos lettem az osztályon, és a megyei gondozót is irányítottam. Esztárv Piroskával kezdtem, aki akkor volt szakvizsga előtti gyakorlaton. Hogyan sikerült beilleszkedni az akkori vezető főorvosok közé? - Azt hiszem jól, hiszen csaknem egykorúak voltunk, így nekem nagyon jó emlékeim vannak. Tanár Úr! A kívülállók szemében Ön örökös második embernek számított. Mindig igazgatóhelyettes volt és az un. kulimunkát végezte. Néni akart soha igazgató lenni? - Kezdeném ott, hogy Lélek főorvos, aki annak idején intézete, hogy idekerüljek- hiszen azt a főorvosi garnitúrát, aki akkor kezdett, ő szedte össze- 1969 táján a belosztály lépcsőházában beszélt rá, hogy vállaljam el az igazgatóhelyettesi funkciót. Buta módon elvállaltam. És mikor nem volt igazgató, többször próbáltak rábeszélni- megyei vezetők is -, hogy vállaljam el ezt a funkciót, de én sohasem vállaltam el és ezt a mai napig nem bántam meg. Milyen a jó vezető Ön szerint? - Nekem az alapelven az volt, hogy mivel a második főnököm egy elviselhetetlen alak volt és miatta rengetegen hagyták ott a klinikát, én azt láttam, hogy annál rosszabb nincs, mintha valaki a napjának a legértékesebb részét, a nappalt egy feszült légkörben tölti el. így dolgozni nem lehet. Nekem az volt mindig az álláspontom, hogy a munkahelyen mindig nyugodt légkör kell. Az nem lehet, hogy a dolgozó meglátja a portát és már ideges lesz. Hogyan látja a bőrgyógyászat jövőjét? - Altalánosságban sok jót nem tudnék mondani, hisz a bőrgyógyászat sohasem volt preferált szakma. 1986-ban 81