Osvai László: Orvosportrék Esztergomból

Előszó

egy minisztériumi főosztályvezető egy országos értekezleten meg is mondta, hogy a bőrgyógyászat esetében csak szinten tartásról lehet szó. Persze azt mindenki tudja, hogy ilyen szinten tartás nincs. Ha nincs fejlesztés, az eleve visszafejlesztés. Mivel az egészségügyben mindig kevés volt a pénz, a bőrgyógyászatra minimális összegek jutottak. Pl. ebben a megyében e területen lényeges eszköz, műszer beszerzés valamikor a 70-es években volt utoljára. Én sokszor kértem egy ultraibolya speciális besugárzó készüléket a pikkelvsömörös betegek kezelésére, akár úgy, hogy legalább Tatabányán legyen ilyen készülék. Sajnos pénz nem volt rá. Egy ilyen gép kb. 13 ezer dollárba kerül. A mai napig nincs ilyen a megyében. Ezzel azt hiszem mindent megmondtam. Tudva azt, hogy ebben az országban rengeteg 13 ezer dollárt herdáltak már el. Mindezek következtében az eszközeink a 30-40 évvel ezelőttieknek felelnek meg. A másik óriási hiba az oktatás. Ezt egy szóval jellemezném: rossz. Annak idején még Király professzorral a pesti klinika igazgatójával is beszélgettem a témáról. Az volt a véleményem, hogy nem volna szabad ilyen maximalistának lenni. Elég lett volna, ha a bőrgyógyászatból 20, esetleg 30 kórképet oktatnak, de háziorvosi szinten úgy, hogy a végzett orvos azt el is tudja látni. De a lényegtelen betegségek oktatásával megutáltatták a szakmát. Én már nem is tudom, hogy sírjak-e vagy nevessek, amikor előjönnek az orvosok is ilyen múlt századi mondásokkal, hogy a bőrgyógyászat: scabies és lues, fene tudja mi ez! Ez a múlt században talán így lehetett, de ma 1993-at írunk. Ez azt jelenti, hogy pesszimista? - A magyar bőrgyógyászat jövőjét illetően pesszimista vagyok. Magas kórházi ágyszámra biztos nincs szükség, de a háziorvosoknak kellene a szakmához sokkal jobban érteniük és a rendelők felszerelésének is sokkal jobbnak kellene lennie, hisz itt a kezelésekre napjainkban alig van lehetőség. Nyugaton a háziorvosnak a bőrgyógyászati jellegű felszerelése többet ér, mint nálunk bármelyik szakrendelő berendezése. Bőrgyógyászaton belül Ön mely teriiletet szerette, művelte leginkább? - Már a klinikán is elektrobiológiával foglalkoztam, a gyöngeáramú elektrotechnikával kapcsolatos hajlamaimat akkor kezdtem kiélni. 1949-ben már papír elfő vizsgálatokat végeztem. Később a bőrgyógyászati daganatok érdekeltek a legjobban. A kandidatúrám is ilyen kérdésekkel foglalkozott. Az utóbbi hónapokban gyakorlatilag havonta beszélgettem nyugdíjba menő főorvosokkal és úgy éreztem, hogy mindegyikükben volt valamiféle megkeseredettség. Van-e ilyen érzés Önben is? - Amikor én szeptember végén a gazdasági hivatalban átvettem a munkaviszonyomat megszüntető papírokatsokat gondolkodtam. Aki elér egy bizonyos kort, annak számítania kell arra, hogy nyugdíjazzák. Az egy más lapra tartozó kérdés, hogy nagyon kevés ember van Magyarországon, akiben az elmúlt évtizedekben, és ma is valamiféle szálka ne maradt volna. Mégis úgy hiszem, talán szerencsésebb az, aki megéri a nyugdíjas kort, mint aki 5-10 82