Osvai László: Orvosportrék Esztergomból

Előszó

egyfajta bizalom megerősítést jelent, ami mind a beteg, mind az orvos számára megnyugtató. A bizalom tudvalevő, fél gyógyulást jelent. A körzeti orvosok automatikusan váltak családorvossá. Mennyire zárt világ ez? A kórházakból kikerülő szakorvosokat mennyire hajtandó befogadni? - Nem misztifikálom a családorvoslást. Egy általános belgyógyász simán cl tudja végezni ezt a munkát. í gy szoktam fogalmazni, hogy mi nem nagy tudói vagyunk a betegségeknek, inkább jobban látjuk a beteg embert. A kórházban a páciens 2 hetet tölt, ahol a betegséget látják, mi viszont a beteg emberekkel foglalkozunk. Ez egy óriási pluszt jelent. A szakmai kontrol szükségességét mennyire érzed? Nem szakadt meg jobban a kapcsolat a kórházzal, mint azelőtt? - Sok vonatkozásban látom nagyon rossznak az orvostársadalmat. Atomizálódott körülöttünk minden, mi orvosok is. Ez a rendszerváltás előtt is így volt, de úgy látom a kollegalitás azóta sem javult. Korábban az én kapcsolatom is szorosabb volt a kórházzal, de később ez erősen meglazult. Szakmailag- a beteg érdeke miatt is- szükséges a kórházi orvosokkal való kapcsolattartásunk. De a kórház orvosainak is legalább akkora érdeke ez, mint a betegeit hozzá küldő háziorvosnak. Szeretném beszélgetésünket személyes síkra terelni. Mondj egy pár mondatot az indulásodról! - Esztergomi születésű vagyok, de 1945 óta Lábatlanon éltem. Itt Nyergesen érettségiztem, és 1968-ban Budapesten végeztem el az orvosi egyetemet. A felvétel előtt 1 évig az esztergomi kórházban dolgoztam. Hogyan láttad az akkori intézményt? - A sebészeten voltam műtőssegéd. Kocsis István volt a főorvos. Aki őt ismerte, nem hiszem, hogy sok jót tudna mondani róla, de ott dolgozott akkor Juhász László, aki nagyon emberséges, kitűnő orvos volt és mindenki szerette. Nagyon pozitív emlékeim vannak Marczel főorvos úrról is. Végtelen tisztességes, rendes ember volt. A? egyetemről milyen emlékeid maradtak? - Mindig irigyeltem a vidéki egyetemek hallgatóit Ott valamiféle családias jelleg uralkodott. Budapesten ilyenről szó se volt. Kollégista voltam és igazán nem éreztem jól magam a fővárosban. Persze az előnyeit kihasználtam: Koncertekre, színházba jártam. Végzés után hogy alakult a pályád? - Először a dorogi belgyógyászatra kerültem Zsembery Dezső főorvos úr mellé. O volt az első főnököm. Mindig higgadt volt a mentalitása nagyon közel állt hozzám. Rengeteget tanultam tőle szakmailag és orvosi mentalitásban Miért hagytad el Dorogot? Feleségem itt Nyergesújfaluban volt fogorvos, Süttőn laktunk. Adódott egy lehetőségem. Tábori Lajos bácsi, aki több mint 50 évet dolgozott itt 212