Osvai László: Orvosportrék Esztergomból

Előszó

Nyergesen nyugdíjba ment. Fölszabadult a körzete és ezt én kaptam meg. Mi motivált abban, hogy orvos lettél. Családodban voltak orvosok? - Édesanyám tanítónő volt, apám tisztviselő. Jó tanuló voltam és eleve volt bennem empátia az emberek irányában, érdeklődésem is alapvetően humán volt és talán ezért választottam ezt a hivatást. Bár a családomban nem volt orvos, én mégis orvosdinasztiát alapítottam. Ahogy említettem feleségem fogorvos és 3 gyermekünk van. Legidősebb lányom szintén fogorvos a Fogpótlástani Intézetben, részt vesz az idegen nyelvű oktatásban. A másik lányom a múlt évben végzett és Tatabányán a Bőrgyógyászaton dolgozik. Fiam jelenleg III. éves medikus. A politika szele tudomásom szerint téged is megérintett. - Régebben nem érdekelt a politika, passzív szemlélője voltam a dolgoknak, de egyre inkább láttam, hisz mint körzeti orvos az emberek között éltem, azt, hogy a társadalom is beteg. Lelkiismereti kötelességemnek éreztem, hogy szót emeljek és a változások kezdetén beléptem az MDF-be. Ugyanakkor tudom, hogy nem vagyok alkalmas a politikusi szerepre, rájöttem, hogy ez nem az én világom. Az első időkben amatőrök hozták létre a rendszerváltozást, utána viszont már profik szükségeltettek. Büszke vagyok ma is az akkori szerepvállalásomra, de a körülmények megváltoztak. Sok minden nem úgy alakult, ahogy én szerettem volna. Az elsődleges hivatásom mégiscsak az orvoslás maradt. A helyi önkormányzatban, hogy a 2. ciklust is vállaljam már nagy rábeszélés kellett. Várod a nyugdíjas éveket? - Még 10 évet kell dolgoznom hozzá, így egyelőre nem gondolok rá, de úgy érzem, eddigi életemben annyi minden történt, hogy békében szeretném ezt az időt már eltölteni. Az 1800 kártya elegendő, a gyógyítás kitölti a napjaimat. Hobbym a zenehallgatás, nagy CD gyűjteményem van. Szívesen kirándulok, telente síelek, szeretek világot látni, utazni. Köszönöm a beszélgetést 1996. október 213 ÁÁROSÍ KÖNYVTÁR i MLM1