Osvai László: Orvosportrék Esztergomból

Előszó

nézett. A dolgozók vizsgálatakor és "üzembejárás" alkalmával is asbest exposítiónak volt kitéve ő is és az asszistencia is. Ez is munkahelyi ártalom volt. Később Te lettél az utóda. Hogy utóda lettem annak története van. Itt Nyergesen a belgyógyászat mellett üzemelt a röntgen is. Feleségem volt a röntgen asszisztens. Sebész is jött a Rendelőintézethez, tehát elég jó ellátást tudtunk biztosítani a betegeknek. Egyik kollegám azonban ellenségemmé vált és mindent megtett, hogy engem kikészítsen. Szövetkezett egy másik törpével, az akkori kórházigazgatóval, aki elhitte a rágalmakat. Két esetet hoztak fel ellenem. Az egyik esetben a vád az volt, hogy paraszolvenciát fogadtam el egy ellátási körömbe tartozó betegtől. Én azt nem kértem,a beteg is mondta- de ő letett 100 forintot az asztalra. így lettem harácsoló, osztályidegen orvos. A másik vádpont jogosítványérvényesítéssel volt kapcsolatban, mert egy hypertóniásnak nem hosszabbítottam meg azonnal a kért jogosítványt. O arra hivatkozott, hogy előzőleg vért adott, tehát egészséges. Nekem akkor is, és ma is az a véleményem, hogy aki beteg az ne adjon vért. Később úgy adták ezt a véleményt a beteg szájába, hogy én azt mondtam "ne adjon vért a harcoló vietnami népnek". Ezzel politikailag elástak. Szakmailag pedig kinyilvánították, hogy belgyógyászati szakrendelést nem végezhetek, csak üzemorvos lehetek. Ezzel persze degradálták az üzemorvosságot. Mire tárgyalásra került volna a sor erre a szerencsétlen betegre rádőlt egy többmázsás papírbála és ezt a vádpontot, ami 1976-ban a legsúlyosabb politikai vádnak számított ejteni kellett. Hogyan folytatódott tovább a pályád? 1977-be kerültem az üzemegészségügybe és az óta folyamatosan, itt dolgoztam. Közben megszereztem az üzemegészségügyi szakképesítést is. 60 évesen nem mentem nyugdíjba, hiszen olyan kevés lett volna a pénz, hogy nem tudtam volna megélni belőle. 64 évesen nyugdíjasként tovább folytattam a munkát, mind az Eternitben, mind a Vasbetonban. 1996-ban kft-t alakítottunk egy kollegával, és annak keretei között dolgoztunk tovább. Az egészségügy nem csak helyi szinten van súlyos válságban, hanem országosnak nevezhető a probléma. Egy hosszú élettapasztalattal a hátad mögött, hogyan látod az orvoslás jövőjét? Mint mindent ezt a kérdést is több oldalról lehet megvilágítani. Hiba van például az orvosképzésben. Fiatal orvosoktól szerzett ismereteim alapján a gyakorlati képzésük elégtelen. Pl. végezhet orvos úgy az egyetemen, hogy intravénás injekciót még nem adott be. Ez ijesztő. Szerintem mindenben politika is van, és a fiatalok látják azt a felelősség nem vállalást, ami az egész ország politikai vezetésére is jellemző volt. Itt mindenki kibújik a felelősség alól. Mindenütt elidegenedés van, így az orvosok között is. Ma mindenki egy kicsit visszahúzódik, mindenki a maga kis piszkos pénzszerzésével van elfoglalva. Nem tudnak kapcsolatot teremteni, sokan a legelemibb illemszabályokat sem isme209