Osvai László: Orvosportrék Esztergomból

Előszó

szigorlók látták el a sofőrrel és az ápolóval a sürgősségi feladatokat. Mint kezdő orvos, kiktől tanultad a szakmát, kikre emlékszel vissza a nyíregyházi kórházból? Csodálatos főnököm volt: Sarvai Tivadar főorvos, akire csak a legnagyobb szeretettel és tisztelettel gondolok. A kórház sebészetén dolgozott Eisert Árpád, aki Csehszlovákiából menekült át. O végezte Európában az első szívműtétet. Egy "páncélszív" megoldása volt, de később operált coarctatio aortae-t és mitral stenosist is. Mint segédorvos a belgyógyászaton nálam feküdt az a páncélszíves nőbeteg, aki műtétre átkerült a sebészetre. Ma már nem különlegesség, de mi akkor láttunk először élő, működő szívet a műtőasztalon. A coarctatio aortae-s beteg is tőlünk került operációra. Én mértem vérnyomást és a pulzust a műtétnél. Az első mitralstenosisos operált beteggel évtizedek múlva is találkoztam. Ugyanis a beteg Buj községben lakott, ahol a sógorom volt körzeti orvos. Bármikor mentem el hozzájuk Bujra, mindig átadta Mariska szeretetteljes üdvözletét, hisz a műtét után a belgyógyászaton kezeltük a beteget, ezért kerülhetem közeli ismeretségbe vele. Amikor idekerültem Nyergesre még számos esetben végeztem ambulanter haspunctiót és lumbálpunctiót is. Néha elmondom fiatal kollegáknak, hogy akkoriban ezeket is megcsináltuk, ha kellett. Mi mindennel foglalkoztál még Nyíregyházán? Az 50-es években a meningitis tuberculosa mindennapos betegség volt. Ma is felejthetetlen élmény számomra az, amikor az első INH-t adhattuk a már zavart, halálos betegnek Csodálatos dolog volt látni, hogy az addig gyógyíthatatlan betegek meggyógyulnak. Jól érezted magad ott, és mégis eljöttél? El kellett jönnöm. 1953-ban megnősültem. Feleségemet a kórházban ismertem meg egy hepatitis fertőzése kapcsán. Szeretünk, volna lakáshoz jutni. Mint kórházi alorvosnak csak egy szoba járt és mi 4 évig laktunk abban. A megyénél igényeltem lakást. Ki is utaltak egyet, de mire a költözködésre került volna a sor kiderült, hogy 24 óra alatt megváltoztatták a kiutalást és a lakást egy katonatiszt elvtársnak adták. 1959-ben épült Vásárosnaményban egy kis kórház, ott ígértek állást lakással, de végül ide is egy 59-ben leszerelt katonaorvost neveztek ki. Sorozatban értek ilyen csalódások és akkor elhatároztam, hogy elhagyom a megyét. Nem kis problémát jelentett ez a döntésem, hisz Szabolcs zárolt megye volt, ami azt jelentette, hogy befogadtak ugyan orvost, de el nem engedtek senkit a megyéből. Neked mégis sikerült. Elmentem a megyei párttitkárhoz, aki a későbbi belügyminiszter Benkei András volt, és elmondtam, hogy osztályidegen vagyok, elmondtam, hogy mindent elkövettem, hogy lakáshoz jussak, de nem sikerült, és arra kértem engedjen ki a megyéből. Meghallgatott 13 7