Osvai László: Orvosportrék Esztergomból

Előszó

Dr. Tar Gyula Talán az utolsó lehetőséget ragadtam meg, hogy nvergesujfalui otthonába beszélgethessek dr. Tar Gyulával, hisz rövidesen végleg Budapestre költözik. Sok-sok éven keresztül volt ismert gyógyítója a településnek. A múltat firtatva először arról kérdeznélek, mikor kerültél Nyergesújfaluba? 1959-bcn jöttem el Nyíregyházáról, ahol a megyei kórház belgyógyászati osztályán dolgoztam 9 éven keresztül. Nyíregyházán szakvizsgáztam belgyógyászatból és szereztem meg a sportorvosi és a diétás orvosi szakképesítést. Miért kellett eljönnöd onnan? A meghatározó indok az volt, hogy az 1950-es évek elején nem kaptam lakást. Egyébként tősgyökeres szabolcsi vagyok, ott éltek az őseim is, akik csakúgy, mint én protestánsok voltak. A falu- ahol születtem- nagyon régi település. Besenyőd községben Tarok, Puskások, Kecskemétiek laktak. Idegen nevűt még véletlenül sem lehetett ott találni. Apám szülei 12-14 holdas parasztok voltak. Nagyanyám 1908-ban költözött be Debrecenbe, ahol menzát nyitott, abból tartotta fent magukat és két fiát a kollégiumba íratta be. Apám tanító lett ott, ahol született. így indult az a család, amelyiket 1945-ben már osztályidegennek és kuláknak minősítettek. A nyíregyházi evangélikus gimnáziumbajártam, mivel ott református iskola nem volt. Itt végeztem a bátyámmal együtt, aki később a Képzőművészeti Akadémiára került. A családodban tehát nem volt orvos? Anyai részről egyik nagybátyám orvos volt. A nyíregyházi kórházban dolgozott, mint szülész-nőgyógyász másodorvos. Mindig felnéztem rá és már 16 éves koromban tudtam, hogy orvos leszek, ezen belül is belgyógyász. Abból a gimnáziumi osztályból egyébként hatan lettünk orvosok. 1950-ben végeztem. Olyan szegény voltam, hogy egyetlen egy ruhám volt, annak is ki volt szakadva a könyöke, ebben avattak. Örültem annak, hogy eljött nagybátyám is orvossá avatásomra és egy kis kocsmában egy pohár sör mellett ünnepeltük meg a diplomámat. Végzés után a nyíregyházi kórházba kerültél? Igen. Már a szigorló éveimet is ott töltöttem. Mint medikusok abból éltünk, hogy mentőztünk. A mentőállomásokon akkor még nem volt orvos, a 206