Osvai László: Orvosportrék Esztergomból

Előszó

hónap után egészen mást hirdettek. Ezekkel az emberekkel én nem vállaltam közösséget. így azután orvosgyakornokként kezdtem a pályámat. Hol? - Gyulán a megyei Kórházban. Feleségem gyulai származású. Mi a cselédkönyvezést is együtt végeztük Budapesten. Akkor már jegyesek voltunk. 1962. szeptember 29.-én egy napon volt az avatásunk és az esküvőnk. Decemberben már 16-t ügyeltem a sebészeten, amit igen nehezen bírt a lábam. Feleségem a belgyógyászaton kezdett, de rövidesen a szülészetre helyezték. Kevés volt az orvos. Ok 120 ágyon 3-an dolgoztak. Mi 70 ágyon szintén 3-an tevékenykedtünk. Sáró főorvos volt a főnököm, aki igazgató is volt egyben. Annyit láttuk az osztályon, amennyit egy igazgatót lehet. Nem ragadtál a sebészeten? - Több dolog miatt sem. Rengeteget dolgoztunk. Feleségemnek nagy vágya volt akkoriban, hogy egyszer kialudja magát. Bent laktunk a kórházban, és rengeteget dolgoztunk, hisz állandóan kéznél voltunk. 1963 februárjában bevonultam Orosházára katonának. Itt lakott és dolgozott egy csoporttársam Zalai Bálint. Találkozgattunk, és érdeklődött felőlünk. Ecseteltem a helyzetünket és megemlítettem, hogy a kezdő fizetésem 1500 forint. Ö elmondta, hogy a dupláját is megkeresi hivatalosan, mint körzeti orvos. Hívott Orosházára bennünket. Végülis úgy döntöttünk, hogy a gyulai rendkívüli terhelést nem tudjuk hosszútávon vállalni és én körzeti orvos, feleségem pedig közegészségügyi felügyelő lett Orosházán. Ott rövid időn belül lakást is kaptunk, ami nagy szó volt abban az időben. Révbe jutottál Orosházán. Hogyan emlékszel vissza azokra az időkre? - Szerettem volna elérni, hogy most már ne rángassanak éjjel-nappal. Ha szólnak én mindig megyek, de az orvosnak is jár pihenés. Kiverekedtem, hogy csináljuk meg az ügyeleti rendszert. Gépkocsi akkor és ott még ehhez nem járt. Konflissal jártuk a várost. A lovakkal, főleg télen olyan tanyákra is eljuthattunk, ahová autóval nem sikerült volna. Az illetékesek nem akarták ezt az újítást, és még munkaügyi bírósága is eljutottunk. Élveztem az ottani munkát. Sokrétűbb volt, mint a kórházi osztályos munka. Több körzeti orvos beszélgető partnerem mesélt arról a hőskorról, amikor mindent csináltak, a fogászkodástól, a szülésvezetésig. Időnként múltbavesző nosztalgiának éreztem ezeket. - Ez nem volt nosztalgia. Attól függ, hogy hol volt körzeti orvos a kollega. Én csak városban dolgoztam, ezért nem szorultam rá, hogy mindent csináljak. A falusi körzeti orvosok azonban, valóban az egészségügy mindenesei voltak. Néhány hónapos sebészeti tapasztalatomat azonban én is hasznosítani tudtam. Még itt Esztergomban is elláttam kisebb sebeket. Esztergomot említed. Orosházától igen messze vagyunk. Hogyan kerültél ide? - Orosházán a városi főorvosommal 202