Osvai László: Orvosportrék Esztergomból

Előszó

Dr. Petőfi Sándor - Egy kicsit a véletlen is szerepet játszott ebben. Kiskőrösön végeztem középiskolai tanulmányaimat. Az akkor induló Kiskőrösi Gimnáziumba jártam. Végzés után 2 helyre lehetett jelentkezni továbbtanulásra. A Veszprémi Vegyipari Egyetemet és a Szegedi Orvostudományi Egyetemet jelöltem meg. Mindkét helyre ugyanaz nap délelőttre hívtak felvételire, és én Szeged mellett döntöttem. Ezt a nevet viselni elég nyomasztó lehet. Óhatatlanul kérdeznem kell a származásodról. - Nagyapám még Petrovics volt. Azért kellett, hogy magyarosítsa a nevét, mert akkor mesterlevelet csak magyar nyelvű ember kaphatott. Petőfire magyarosított, akárcsak nagy költőnk annakidején. Bár igazi kutatásokat nem végeztem, de úgy tudom a költő édesapjának valamelyik testvérétől származik apai ágon a családom. Jelentett ez a név előnyt vagy hátrányt számodra? - Inkább kellemetlenségeket, mint előnyt. Emlékszem például mikor beiratkoztam a gimnáziumba és kérdezték a nevemet: Egy idős tanárnő kikelt magából, hogy ne szemtelenkedjek, ne pimaszkodjak vele. Kézenfekvő a következő kérdésem is. Milyen a viszonyod a lírához? - A verseket nagyon szeretem, de a versírással sohasem próbálkoztam. Ilyen névvel nem is lett volna célszerű. Nem lettél tehát költő, hanem az orvoslásra adtad a fejed. Szólj néhány szót a szegedi indulásodról! - 1956 őszén kezdődött az egyetemi életem. Az I. félév az októberi események miatt abbamaradt. Sokan távoztak külföldre a tanárok és a diákok közül is. Te miért nem mentél ki? - Sohasem vágytam elhagyni az országot. Nem mintha nem szerettem volna olyan színvonalon élni. mint a közeli nyugati országokban egy orvos élhet, de engem minden idekötött, el sem tudtam volna képzelni, hogy máshol éljek. Pedig már gyermekkoromtól kezdve elég sok megpróbáltatásnak voltam kitéve. 200