Osvai László: Orvosportrék Esztergomból

Előszó

barátom volt a szentgyörgymezei körzeti orvos Olajos János, aki Svédországban halt meg. Barátom volt Zágonyi Laci és Nádori Rezső is, akik már szintén nincsenek közöttünk. A fiatalokkal is jó a viszonyom. Egy kivétellel semmi konfliktusom nem volt. Ellenségeim azt hiszem nincsenek. Nem pályáztam senkinek az állására, nem akartam vezető pozícióba kerülni. Nincs vagy nem volt benned becsvágy? - Bizonyos feladatokra nem tartom alkalmasnak magam. Nekem a 8 óra nem 8 óra 5 perc, a kedd nem szerda. Mindig ragaszkodtam a pontos, precíz munkához. Lehettem volna rendelőintézeti igazgató, mert kértek rá, de nem pályáztam meg. Inkább egy olyan kollegának segítettem, aki akkoriban a kórházból való távozást fontolgatta. Kapcsolataim révén elintéztem, hogy ő legyen a Rendelőintézet igazgatója. Mennyire vagy politizáló ember? - Volt, aki szememre vetette, hogy régi kommunistákkal volt kapcsolatom. Semmilyen pártnak nem voltam, és nem is leszek a tagja. Miután a körzetemben lakott a párttitkár és a tanácselnök is természetesen kapcsolatba kerültünk. Az ilyen kapcsolataimat fel tudtam használni, sohasem a magam, hanem mások hasznára. Elégedett ember lehetsz? - Nem tűztem ki magam elé elérhetetlen célokat. Nem éreztem magamban soha kirobbanó tehetséget. Közkatonákra is szükség van, nem lehet mindenki parancsnok. A mindennapi életemet békében szeretném élni. Szeretem a barátaimat. Azt remélem, hogy sokat nem ártottam az embereknek, szándékosan biztosan nem. Mindig vigyáztam, hogy nagy hibát ne kövessek el. I la mégis előfordult, Isten bocsássa meg, akaratomon kívül történt. Köszönöm a beszélgetést 1996. április 199