Osvai László: Orvosportrék Esztergomból

Előszó

3 mamma tu.-t sikerült kiszűrnöm. - Vállalkozó családorvos vagy? Nem. Túl sok beruházást kellett volna eszközölnöm, amit nem engedhettem meg magamnak. Most kivárom az új egészségügyi törvényt, és majd akkor döntök. - Innen akarsz nyugdíjba menni? 6 évem van még addig. Közben beteg lettem. Valószínű, ha Esztergomba maradok, akkor sem tudtam volna folytatni már a sebészkedést. - Megelégedett ember vagy? Igen. Soha nem voltam elégedetlen. Szerettem volna sokat utazni. 3 gyermekem van és az új feleségemnek is. van egy kislánya. Nem igen volt lehetőségem, hogy utazgassak. Míg egészséges voltam a foci jelentette az igazi kikapcsolódást. - Gyermekeid mennyire folytatják a családi hagyományt? Lesznek-e orvosok az utódaid között? Szomorú vagyok, mert úgy fest, hogy 3 fiam közül egyik se lesz doktor. Velem a családban az orvoslásnak vége. Az utóbbi időben örömömre szolgált az a tény, hogy sikerült vennem egy házat. Távlatokban meg van a nyughelyem. - Feljegyezted, hogy mennyit operáltál? Közel 5000 műtétet végeztem. - Mi volt a kedvenc műtéted és mit nem szerettél igazán? A kedvenc az volt, ami leggyorsabban ment, legszívesebben az epeköveket operáltam, élveztem a jobb oldali hemicolectomiákat. Nem szerettem igazán a gyomorresectiókat Régebben a gyermekműtétek, vagy a gyermekeken végzett műtétek döntő részét is én végeztem Esztergomban. - A közeljövőben átadják az új sebészeti pavilont. Nem fáj a szíved, ha erre gondolsz? Nem. Szívesen megnézem, és ha meghívnak, ott leszek az átadáson. Akkor, amikor eljöttem, az új osztályvezető, azt mondta: ha van egy-egy olyan beteged, gyere be és operáld meg. Gesztus volt a részéről. Megköszöntem, de azt mondtam, nem operálok többet. - Remeg a kezed? Nem. A sebészetet csak úgy lehet művelni, ha minden nap operálsz. Ha hosszabb szabadságról jöttem vissza korábban, kellett egy kis idő, míg visszaszoktam a műtőbe. Itt a körzetben sem végzek semmi sebészeti beavatkozást. Nincsenek meg a feltételek sem. - Az utolsó műtétedre emlékszel? Természetesen. Az utolsó műtétemet a Tőrös Péterrel végeztem el Dorogon. A beteg a sógorom volt és gyomrát resecáltuk. Azóta csak álmomba fogok a kezembe szikét, az utóbbi időben egyre többször. Mégis azt kell, mondjam semmit sem bántam meg, úgy érzem döntéseim helyesek voltak. Köszönöm a beszélgetést 1997. december 194