Osvai László: Orvosportrék Esztergomból

Előszó

I)r. Varga Dénes Egy koráb­bi beszélgető­partnerem dr. Szállási Árpád mesélte el, hogy amikor ő Kesztölcről be­került Eszter­gomba te már itt dolgoztál. - Igen. Bu­dapesten szü­lettem, ott jár­tam középis­kolába és az egyetemre is. Amikor a kö­zépiskolában végeztem Z te­rű letet lehe­tett megjelölni továbbtanulásra. Én az állatorvosit és az. orvosit jelöltem meg. Fel is vettek az állatorvosira. Közel 1/2 évig jártam oda, amikor véletlenül és váratlanul előkerült egy rokonom, aki a Rommel Flóris utcában lakott, köz­vetlenül az orvosi rektorának Gegessi Kis Pálnak a villája mellett. Ez a roko­nom intézte el a rektoron keresztül, hogy átmehettem az orvosira. Mivel az állatorvosi I. éves tananyaga lényegbe­vágóan nem különbözött az orvosiétól, így nagyobb nehézségek nélkül folytat­hattam a tanulmányaimat. Külső klini­kás voltam. Kiss Ferenc volt az anató­mia professzorom. A belgyógyászatot Magyar Imrénél hallgattam. Hogyan került egy pesti medikus Esz­tergomba? - Néhány évig átmenetileg Zsámbékon laktunk és a naponta való utazás Budapestre nagyon fáradtságos lett volna. Esztergomban pedig egy szolgálati szobát ígértek. A szülészet emeletén laktam 1/2 évig és itt könv­veztem szülészetből és gyermekgyógy­ászatból. Ittlétem alatt megismerked­tem első feleségemmel, aki az akkori belgyógyász főorvos Rajner Muki bá­csi lánya volt. Később 2 gyermekünk is született Péter és Orsolya. Végzés után mégse maradtál a kórház­ban? - Nem volt ez olyan egyszerű. Bár főorvos volt az apósom, de nem szeret­tem volna a közös együttlétet. Valami­t I 195

Next

/
Thumbnails
Contents