Osvai László: Orvosportrék Esztergomból

Előszó

Dr. Lantpert András szólj néhány szót Dr. L am pert András lakásában beszélgetünk múltról, jelenről, régi közös élményeinkről. Végül a magnó is előkerül, hogy jövetelem célját- riportkészítés- is elérjem. Arra kérlek, a távoli múltról, gyermekkorodról, családodról. A családunkban két hivatás halmozódott. Felmenőim között több református pap és több orvos is volt. Apám is orvos volt, csakúgy, mint az ő nagybátya Ángyán János, aki Pécset volt a belgyógyászat professzora. Jelenleg a családon belül hárman praktizálunk. Rajtam kívül Balogh Ádám a debreceni Nőgyógyászati Klinikán docens, Jeremiás Artila pedig Kiskunhalason nőgyógyász főorvos. - Egyértelmű volt tehát a te pályaválasztásod is. Természetes dolog volt, hogy orvos lettem. Apám körzeti orvos volt Dunakeszin. Mindig az orvosi példát láttam magam előtt. Elsőre fel is vettek 1963ban az egyetemre. - Dunakeszin születtél? Nem. Erdélyben születtem Tasnádon. Érdekes története van ennek. Apám az Ángyán klinikán dolgozott. Ismert tény, hogy 1940-ben ÉszakErdély visszakerült Magyarországhoz. Ebben az időben apám meg akart nősülni, ezt azonban Ángyán professzor ellenezte. Tulajdonképpen apám kiszökött anyámmal Erdélybe és én így ott születtem meg. - Meddig éltetek Erdélyben? 1959-ig éltünk Erdélyben, mint magyar állampolgárok. Addig nem engedtek vissza. 1959-ben egy államközi megállapodás alapján választhattunk. Vagy felvesszük a román állampolgárságot, vagy hazatérhetünk. Apám rögtön az utóbbit választotta. így kerültünk Dunakeszire. - Voltál azóta Erdélyben? Természetesen, nagyon sok barátom van ott, többek között a szatmári belgyógyász főorvos Szilágyi Jóska. - Az egyetemi éveidről milyen emlékeket őrzöl? A sebészetet nagyon szerettem. Minden előadáson ott voltam és csodálatos jegyzeteim maradtak fenn ezekről. Az anatómiát alaposan megtanultam. Szentágotai János akkor jött fel a fővárosba Pécsről. Az elsők között jelentkeztem szigorlatra, és hozzá kerültem. Kihúztam a tételt és elkezdtem mondani és mondani. Egy idő után a professzor úr felugrott a székről és azt mondta: "idefigyeljen kollega, magának papnak kellett volna mennie, nem orvosnak, annyit tud beszélni "- és megadta a jelest. Tömből Teréz, Szentágotai 190