Osvai László: Orvosportrék Esztergomból
Előszó
filmgyárban statisztáltam. Mindig is vonzott a színház és a film. Nagy élményem volt, amikor a Latinovits főszereplésével forgatott "Pendragon legendában" statisztálhattam és a nagy művész közelében lehettem. Medikusként kipróbáltam, hogy milyen a nővéri lét és életforma. I losszabb időn keresztül a Rókus kórház belgyógyászatán medikusnővérként dolgoztam. Hasznosnak éreztem ott magam. Megerősödött bennem, hogy jól döntöttem, amikor bajbajutott beteg emberekkel akarok foglalkozni. Az egyetemen tulajdonképpen nem éreztem túlságosan jól magam. Krre egész világos magyarázatot nem tudok adni, de a csoporttársaim nagy része a pesti elit köreiből jött, valójában engem nem fogadtak be. Kicsit kívülállónak éreztem magam mindvégig. Nincs maradandó élményed a tanítóiddal kapcsolatban? - Voltak olyan tanáraim, oktatóim, akikre fel tudtam nézni. Ilyen volt, pl. Kövér László az élettan tanárom a II. évben, vagy Hámori József, aki az egyetemen az első előadást tartotta fejlődéstanból. Az ő előadásai miatt szívesen tanultam ezt a tárgyat. Szentágothai professzor órái színházi élményhez voltak hasonlatosak. Csaba professzor úr neve jut még eszembe. Inkább az alapozó tárgyak tanulása során találkoztam olyan személyiségekkel, akikre jó visszagondolni. Vizy Szilveszter nevét is szeretném megemlíteni, aki példaképem volt. A klinikai tárgyak tanulása során már nem voltak ilyen személyiségek és jelentős színvonalcsökkenést éreztem az oktatás területén. A professzori előadások és a gyakorlatok is csalódást okoztak számomra. Nagyon sok silány, rossz gyakorlatunk volt, fáradt, kifacsart orvosokkal, olyan körülmények között mely számomra sokszor etikailag is nehezen volt elfogadható. Ennek ellenére a betegekkel való kapcsolatteremtésemet jónak éreztem. A végzés után kézenfekvő volt, hogy Esztergomba gyere vissza. Mennyire ismerted az akkori kórházunkat? - A szigorló évemet itt töltöttem. Elég jól ismertem a kórházat, az orvosgárdát. Annál is inkább, mert a kötelező gyakorlataimat is itt tudtam le. Esztergomban sokkal jobban éreztem magam. Már az I. év után, amikor ápolási gyakorlatra jöhettünk a kórházbaCselényi Évával, aki csoporttársam volt- kaptam olyan impulzusokat, voltak olyan élményeim, amik erősítették a hitemet, hogy jól választottam. A belgyógyászaton voltak olyan kollegák, akik vették a fáradtságot és meghallgattak minket, vittek magukkal és magyaráztak. Ilyen volt Felföldi Eva, aki szakmailag és emberileg is példaképem lett a későbbiekben is. Selmeczi Laciban egy kiváló, emberséges orvost ismertem meg, volt benne valamiféle keserűség, de jó volt vele dolgozni. Bató Feri dolgozott még az osztályon. O nem volt annyira nyitott, de végül is kellemes emlékeim vannak róla is. Kopasz Laci mindig segítőkésznek mutatkozott. A belgyógyászat élen akkor Lélek tanár úr állt. Az egész osztály hangulata jó volt, szerettem bemenni oda, szívesen töltöttem ott az egész napot. Más osztályokkal kapcsolatban milyen emlékképeid maradtak? 141