Osvai László: Orvosportrék Esztergomból
Előszó
- Amikor tehettük mászkáltunk a kórházban. Kárpáthv főorvos is rendkívül készséges volt. Zámbori Jancsival akkor ismerkedtem meg, jó, baráti kapcsolat alakult ki közöttünk. A sebészetre III. év után kerültem. A rendelőben dolgozhattam, és most is emlékszem arra a fiatalemberre, akinek a kézsérülését először varrhattam meg. Babos János sokat foglalkozott velünk, de sorolhatnám az osztály összes akkori orvosát, Teleki Balázst, Tőrös Pétert, Lantpert Andrást, akik kollegának tudtak minket tekinteni. Milyen volt az akkori neurológia? - A Dobozi utcában volt. 1968-ban a Tüdőosztály megszüntetése után indult, Leel-Ossy főorvos indította. Alig tudtam róluk valamit. Kevés volt az orvos, dc egy kiemelkedő képességű ember is dolgozott ott, Révész Tamás, aki rengeteget segített nekem az államvizsgára történő felkészülésben. Röviddel később Révész Tamás váratlanul elment a János Kórházba és akkor megkeresett Leel-Ossy professzor úr és azt az ajánlatot tette, hogy töltsem nála a cselédkönyves időm hátralevő részének nagyobbik felét. Attól kezdve betegeim voltak, felügyelet mellett, de önállóan dolgozhattam és még a diplomaosztás előtt megmártózhattam a mélyvízben. Tehát eldőlt, hogy neurológus leszel? - Nem volt olyan egyszerű a döntés, mert én az egyetemi évek végére elég határozottan készültem arra, hogy gyerekgyógyász leszek. Abban, hogy elhatározásom mellett nem tartottam ki szerepet játszottak az akkori viszonyok. A Gyerek Osztályon eltöltött 3 hónap a többi pozitív élményemhez képest egy negatív időszak volt. Nem éreztem jól magam. Nem tudtam elképzelni, hogy az osztályon dolgozzak. A főorvost szakmailag nem tudtam megítélni, de emberileg nem tartottam olyannak, akivel szívesen dolgoztam volna. Milyen volt a kezdet Esztergomban? - 6-8 ügyeletem volt és mivel pénzszűkében éltünk ezek mellett városi ügyeleteket is vállaltam. Volt olyan hónap, amikor 13-14 éjszakát nem töltöttem otthon. Kiég kemény időszak volt. Főleg a neurológia érdekelt. Jó volt az osztályon a szellem, amit a főorvos kialakított. A kollegák többségével, a nővérekkel felhőtlen volt a kapcsolatom. Szívesen tettem a dolgom. A psvehiátriát egy kicsit idegenebbnek, távolibbnak éreztem, de szakvizsgáztam mindkettőből, 1982-ben és 1987ben. Teltek múltak az évek. Elismert kollega lettél a kórházban. A kívülálló szemével nézve, akkor jöhettek az első komoly döntési szituációk, amikor felépült az új osztály és a Simor Kórházból beköltöztetek? - Nem voltak akkor még problémák. Eleve az elmeprogram keretében épülhetett meg az osztály. Felmerült a szétválasztás is, ami szakmailag indokolt is volt és talán már korábban is meg kellett volna tenni. 1985 szeptemberében költöztünk, melyet nagyon vártunk már. 100 ágyas psychiátriával és 50 ágy neurológiával indultunk. A kollegák között, bár voltak feszültségek, de azt gondolom, hogy egy jó csapatot alkottunk. 142