Osvai László: Orvosportrék Esztergomból

Előszó

Dr. Tittmann János Tittmann János ott volt a Kamara indításánál is. Ő volt az Esztergomi Szervezet első elnöke. Most mint Dorog város polgármesterével is beszélgetek. Mielőtt politikáról beszélnénk, megkérdezem, hogyan lettél orvos? Elsődlegesen családi értékrend alapján orientálódtam. A végső döntést mégis egy szűk baráti kör keretein belül hoztam. Ezzel kapcsolatban 3 régi barátomra gondolok most vissza. Akkor mi úgy gondoltuk, hogy a szabad szellemi tevékenység csúcsa az orvoslás. Összevetettünk akkori szemmel merevebben strukturált tevékenységeket, és úgy éreztük az orvos a legszabadabb egzisztencia. Utólag persze bebizonyosodott, hogy jókora tévedéseink is voltak, de végül is mindhárman orvosok lettünk. Az orvosláson belül mi vezetett a n eu ro-p syehia tri a felé? Harmadéves koromban kötöttem szakmai szerződést, ahogy ez akkor szokás volt a megyei tanácson keresztül. Különböző szakmákra lehetett jelentkezni és én az ideg-elmére gondoltam. Irodalmi, és nem is szakirodalmi élmények voltak azok, amelyek azt erősítették bennem, hogy az orvoslás nagy szabadságán belül a legnagyobb szellemi szabadságot a psychiatria, különösen annak szociológiával kevert része adja. Persze ezeknek a választásoknak a nagy része intuitív, zsigeri szintű választás volt. A kívülálló számára az első jelentős döntésed az volt, hogy elvállaltad a Simor Kórház vezetését. Igen. Ezzel komoly pánikot okoztam a családomnak. Először akkor éltem át a vezető magányosságát. Először életemben akkor konfrontálódtam egy olyan döntési szituációval, amikor igazán tökéletesen magamra voltam hagyva. Döntésem akár katasztrofális, csúfos eredményt is hozhatott volna, ha a háttérben álló önbizalmi tényezők megcsaltak volna. Óriási dilemma volt. Ha felidézem a klasszikus osztályos hierarhiát én a 3.-4. -ként kaptam meg a lehetőséget, hisz én csak 1988-ban szakvizsgáztam. Több alkalommal volt már módom, hogy erről az időszakról megszólaljak, és sose mulasztottam el elmondani, hogy Leel-Össy professzor úrral, azóta sajnos megromlott viszonyom ellenére óriási nagy hálával tartozom neki azért, mert megadta a bizalmat. Mersány Géza volt a másik személyiség, aki az új konstrukcióra rábólintott. Rajtuk kettőjükön múlott az, hogy én elindulhattam. Akkor csak olyan feltételekkel vállaltam el a megbízatást, ha mellette megcsinálhatom a rehabilitációs KFT-t. A sok nyitott kérdés mellett bennem volt annvi racio129