Osvai László: Orvosportrék Esztergomból

Előszó

- Nagyon következetes és szigorú volt. Nála szó sem lehetett arról, hogy ne írjuk meg a kórlapot, vagy ne legyen dekurzus. Mindent átnézett. Az ügyeletesnek 1/2 8-kor fel kellett őt hívni telefonon és valamennyi betegről be kellett számolni. Szakmailag rengeteget tanultam tőle, amilyen nagy orra, olyan jó szimata volt. Akkoriban ennyi labor és egyéb segédlet nem állt rendelkezésre, így döntő volt a fizikális vizsgálat. Az öreg talán egy kicsit kemény volt a szülőkkel szemben, de nekem nagyon sok kedves emlékem van róla. Oktatta a beosztottjait, mégha szigorát nem mindenki tolerálta is. 1962-ben mégis elhagyta a kórházat, miért? - Kialakult egy nagyon csúnya penicillin allergiám és egy asthmám, ezért kénytelen voltam úgy dönteni, hogy elmegyek Esztergomból. Egyébként pesti lakos voltam, ott is születtem. A Kmetty utcai csecsemőotthonban helyezkedtem el, úgy gondoltam íg\ nem szakadok el a gyerekgyógyászattól. Ezt a helyet azonban nem szerettem meg. Olyan főnököm volt, aki cl se tudta képzelni az akut gyermekgyógyászati teendőket egy csecsemőotthonban. Lelkileg is szörnyű volt számomra, hisz itt anya nélkül élő gyerekek voltak. Yégülis családi okok is felmerültek, és hogy lakáshoz jussak nagy fába vágtam a fejszém és leköltöztem Tiszaszederkénybe, ahol 1965-ben gyermekorvoslást vállaltam. Itt kiélhettem gyermekgyógyászati aktivitásomat, rengeteget dolgoztam. Messze volt a miskolci kórház, meg kellett gondolni kit küldök be. A környéken nem volt labor, fül-orr gégészet. Ebben az időben olyan fizikális diagnosztikus készségre tettem szert, amiből még ma is profitálok. Végigéltem ott, pl. klasszikus kanyarójárványt. Ezek a régi betegségek néha visszaköszönnek és ilyenkor jó az öregek tapasztalatait figyelembe venni. Hogyan folytatódott a pályája? -1975-ben elváltam és úgy gondoltam közelebb kell jönnöm a saját rokonaimhoz és megpróbáltam a Dunántúlon állást szerezni. 1/2 éves kísérletezés után 1971. december 15-én Dorogra kerültem. 1972. január 2-től indítottuk be Kégcr Eszter kolleganőmmel a gyermekkörzeti rendelést. Itt sokkal könnyebb dolgom volt. Egyrészt, mert egy nagyon jó kolleganővel kerültem egy rendelőbe, másrészt rendelőintézeti hátterem lett és kisebb volt az ellátandó gyermekek száma is. Persze nem dolgoztam kevesebbet, mert a "csúcsforgalmam" 160 gyermek volt 1 nap. Honnan az érdeklődése a pulmonológia iránt? Saját betegsége mennyire befolyásolta ezt? - Volt ilyen egyéni indíttatása is a dolognak, de amikor itt Dorogon elkezdtünk dolgozni Eszterrel, feltűnt, milyen sok a krónikus beteg. Füzetbe írogattuk őket, aztán egyre több lett a füzet és 1981-82-ben elhatároztuk, hogy valami rendszert kellene csinálni. Segítségünkre jött egy programozó matematikus, akinek a gyermekét kezeltem. Akkoriban a védőnőknek kiegészítő diplomát kellett szerezniük. Nem másból, mint Dorogból készítették el a diplomájukat. így kényszerítve is voltunk, hogy rendszerezzük a 125