Osvai László: Orvosportrék Esztergomból

Előszó

beteganyagunkat és a programozó segítségével a lehetőségünk is meg volt. Az összegzések birtokában döbbentünk rá, hogy mennyi beteg van a környéken. Egyre többet foglalkoztunk gyermek pulmonológiával. Az Észak-Dunántúli Gyermekgyógyász Társaságnak egy szekciójában előadtuk az eredményeinket. Egy körzeti gyermekorvos nincs ahhoz szokva, hogy tudós emberek előtt szerepeljen. Azt hittem akkor, hogy meg se tudok szólalni, de elmondtam a mondókámat. Láttam, hogy figyelnek és megtapsoltak. Kiderült, hogy ilyen felmérést az országban még senki sem végzett. Kezdtünk adatokat gyűjteni és kiderült, hogy Magyarországon nincs ilyen irányú epidemiológiai felmérés. Változott azóta a helyzet? - Sajnos nem. Dorogon egyre jobban romlik a helyzet. Most töltöttük ki az idei statisztikai adatokat. Azt mondhatom, hogy a helyzet ugyanaz, mint 30 éve. Van egy kis rajza a lányomnak. Jó rajzoló volt és mondtam neki rajzolja le, hogy Magyarországon ma csak azt tudjuk, hogy a gyermekgyógyászati rendelők küszöbét hány és milyen nagyságú gyermekcipő lépi át. O rajzolt egy kis cipőt meg egy kutyaólt és ráírta, hogy minisztérium. Ezt a képet tudományos előadáson is levetítettem. Epidemiológiai vizsgálataink arra kényszerítettek minket, hogy összefüggést keressünk a dorogi levegő és a légzőszervi betegségek között. Nem jutottunk azonban adatokhoz az akkori KÖJÁL-tól. 1988-ban Csolnoki professzor felkért bennünket, hogy tartsunk egy előadást. Elhatároztuk, hogy ennek a címe az lesz: Van-e összefüggés Dorogon a levegőszennyezettség mértéke és a gyermekek légzőszervi megbetegedései között. Abba bíztunk, hogy ha elfogadják az előadást, akkor lehetőségünk lesz adatokhoz jutni. Számításunk bevált. Az OKI-ban megismerkedtem Rudnay Péterrel, Kertész Magdával. Sikeres dolgozatot adtunk elő és eredményeink eljutottak Amerikába, Japánba is. A dorogi égetőmű és a légszennyezés néhány éve központi téma volt a környéken. Mennyiben befolyásolta ez az ön életét? - 1985-ben, amikor az égetőművet ide helyezték egy pár emberrel kiástam a csatabárdot az akkori kormányzat ellen. Megpróbáltuk megakadályozni a mű idetelepítését. Ez nem sikerült, de minden évben valamilyen formában harcoltunk a helyi légszennyezés ellen. Biztos vagyok benne, hogy engem akkor már szemmel tartottak a pártbizottságon. A hatalom úgy gondolta jobb egy ilyen nyüzsgő nőszemélvt eltávolítani és meghívtak a Közegészségügyi Intézetbe dolgozni, tehát felfele buktattak. Elvállaltam az állást, de közben változott a világ, lehetőség nyílt egy környezetvédelmi egyesület megalakítására. Ekkor már 1988-t írtunk. Hogyan élte meg a rendszerváltást? Az a társaság, akikkel akkor kapcsolatot tartottam az SZDSZ tagjai voltak. Arra törekedtünk, hogy megbuktassuk az itteni vezetést. Számos személyes konfliktusom volt a dorogi pártritkárral és a tanácselnökkel is. - Mennyire politikus alkat? 126