Osvai László: Orvosportrék Esztergomból

Előszó

Kérem, szóljon néhány szót későbbi fő­nökéről, Mohos /.oltónról is. - 1965-ben Gartner meghalt és az utóda Mohos Zoltán lett. O egy tudós ember volt a maga elefántcsonttornyá­ba vonidva és az immunológia volt az a terület, amit intenzíven és magas szin­ten művelt és fe jlesztett. Az ű révén vált kedvencemmé ez a terület. Mindenki tud számos példát a főorvos és a beosztott viszonyában kialakult fe­szültségekre. Önök között úgy látszott, min­dig harmonikus volt a kapcsolat. - Ahogy mondtam Zolit elsősorban a szakma érdekelte. A kapcsolattartás az egyes osztályokkal, más laborokkal az én feladatom lett. Amit ő nem sze­retett azt én csináltam, és fordítva. Ta­lán ezért alakult így a kapcsolatunk. Mohos Zoltán nehezen tűrt meg maga mellett olyan kollegát, akit nem érde­kelt a szakma. Szerettem vele dolgoz­ni. Az esztergomi labor soha nem volt ri­valdafényben, pedig meghatározó, magas színvonalú munkát végeztek. - Hz nem csak Esztergomra volt jel­lemző, hanem a világon mindenütt így volt. Mi nem vagyunk közvetlen kap­csolatban a beteggel, valahol mindig egy kiszolgáló szakmának tekintettek minket. Mohos főorvos nyugdíjba vonulása után Ön vette át a laboratórium vezetését. - Igen. 10 évig én vezettem a labort és Mohos Zoltán, mint nyugdíjas dol­gozott ott. Miután végleg eljöttem, ő még utánam is bejárt a munkahelyére. Mit csinált legszívesebben a munka mellett, amikor még dolgozott, és mivel fog­lalatoskodik most, mint nyugdíjas? - Nem volt sok szabadidőm, míg ak­tívan dolgoztam. Szabadidőmben sokat olvastam és olvasok, hangversenyre já­rok. Rengeteget utaztam. Bejártam Európát, eljutottam Amerikába, nagy élményt jelentett Afrika. Szeretek egyedül lenni. Jóban vagyok itt is min­denkivel, de a szoros baráti szálak a fő­városhoz kötnek. Hogyan élte meg a búcsúzást a kórház­tól? - Sokan panaszkodnak, azért mert nem a legkellemesebb módon kellett távozniuk, fin nem mondhatom, hogy kellemetlen emlékem lenne. Nem küldtek, önként jöttem el. Ügy gondol­tam és gondolom, hogy át kell adni a helyet a fiataloknak. Milyen volt a labor, amikor átadta utódjának? - Sikerült a hematológiát automati­zálni, gépesítettük a kémiát is. Első­ként vezettük be a számítógépes mun­kát a kórházban. De ezekkel az automatizálásokkal, gépesítésekkel valahogy elszemélyte­lenedett az egész, és ez már nem töl­tött el optimizmussal. Talán ezért is jöt­tem el. Milyen főnök volt? - Soha nem játszottam főnököt. Mindig kértem, sohasem parancsoltam. Megbánta, hogy nem harcolt a belgyó­117

Next

/
Thumbnails
Contents