Osvai László: Orvosportrék Esztergomból

Előszó

gyásza ti statusért és "csak" laboros maradt? - Sokszor hiányzott a közvetlen orvos-beteg kapcsolat, de megpróbáltam megkeresni a szépséget a szakmában, és úgy gondolom, hogy meg is találtam, így elégedett vagyok. Nem azt kell keresni, ami rossz, hanem hogy mi a jó, és rendszerint az ember talál apró örömöket az életben. Szívesen lenne ma kezdő orvos? - Fiatal igen! Sokkal nagyobbak a lehetőségeik. Keresztlányom például megpályázott egy ösztöndíjat Londonban, és most ott tanul. Aki akar és van ambíciója az, eléri a célját. A mi időnkben mindenhol korlátokba ütköztünk. Azt hiszem, nem tudjuk eléggé értékelni a szabadságunkat. Hagy meséljek el egy történetet. Mohos főorvos idejében a labor minden hivatalos korlát ellenére a legmodernebb szakmai eredményekhez, irodalomhoz hozzájuthatott, persze nem hivatalos formában. Egy páciensünk betegségének mibenlétére országos intézetekben történő keresés után Mohos Zoli jött rá. Gróh néni testvére és fia is vegyész volt Svájcban. így ők lettek a források, és általuk juthattunk hozzá sokáig a legfrissebb szakirodalmi munkákhoz. Ma ez már csak pénz kérdése. Mikor járt utoljára a laborban? - 1 hónapja. Tartom ma is velük a kapcsolatot. Átalakulóban az orvosi hivatás. Az orvoslás jövője a technikai orvoslás lesz? - Azért hagytam ott a labort, mert az én szakmámban már bekövetkezett. Előbb utóbb a klinikumot is eléri. De ez már nem az én világom. Köszönöm a beszélgetést 1998. december 118