Osvai László: Orvosportrék Esztergomból

Előszó

nak Volt egv évfolyamtársam, aki a se­bészeten dolgozott Kerek Imre. Vele beszéltem meg, hogy a karácsonyi ün­nepek alatt megosztva elmegyünk sza­badságra. Rengeteget dolgoztam az ünnepek alatt és már alig vártam, hogy haza mehessek. Mire visszajöttem, várt a katonai behívó. 1953. január 15-én kellett jelentkeznem. Páncél kollega ci­vilben vonult ki a Róbert Károly körúti laktanyából, mi pedig egyenruhát kap­tunk. Többszázan vártuk, hogy hová kerülünk. Minden kiképzés nélkül rög­tön alakulathoz irányítottak minket. Egy őrmester gyakoroltatta velünk a jobbra és balraátot és figyelmeztetett, hogy ha arany vállapot látunk, tiszte­legnünk kell, mert különben bevisznek a városparancsnokságra. Nekem sze­rencsém volt, mert pesti alakulathoz kerültem. Egy kolleganővel kellett másnap a dandárparancsnokságon a leg­magasabb rangú tisztnél jelentkeznünk a Kossuth téren. Beléptünk egy terem­be, rengeteg tiszt volt ott. Rettentő módon zavarban voltam, de azért je­lentkeztem: X.Y. százados úrnál. Az il­lető egész kétségbe esett. Bevitt min­ket a szobájába és elmagyarázta: ilyen jelentkezésből még nagy bajunk lehet. Alakulatom a Rákos patak mentén volt. Munkaszolgálatosok voltak- pl. Keresz­tes Fischer fiára emlékszem- a társada­lom kivetettjei. A tisztek úgy oktattak, hogy itt senki sem lehet beteg, minden­ki csak szimuláns. Közben minden hó­napban 3 napra a Róbert Károly kőrút­ra jártunk fel kiképzésre. Ezalatt a 3 nap alatt, ha valami történt az alakulatnál, azért mi voltunk a felelősek. Tatán ki­végezték az orvosnőt, mert míg nem volt ott ételmérgezés történt az alaku­latánál. Ilyen idők voltak. Mikor szerelt le? - Május végén szereltem le. Sztálin elvtárs halálát is ott éltem meg a hon­védségnél. Akkor megállt az élet. Bu­dapesten katonai felvonulás volt. Én a Kilián laktanyában voltam ügyeletes. Délután 3-tól, másnap reggelig hozták a részeg tiszteket. Visszajött Eszter go m ha ? - Igen, a Gyerek Osztályra. Nyu­godtabb időszak következett, mert már többen voltunk. Csomor Palira és I,ász­ló Zolira emlékszem. 1954-ben férjhez mentem. Még 2x hívtak be katonának, de mind a két alkalommal terhes vol­tam. Akkor úgy éreztem inkább min­den évben, szülök egy gyermeket csak ne legyek katona. Milyen volt az SO-es években egy vá­randós doktor nő helyzete? - Akkor 3 hónap volt a szülési sza­badság. Főnököm rendes volt, mert még 2 hónapig betegszabadságot enge­délyezett. 5 hónapos volt Pali fiam, amikor visszamentem dolgozni. 1956 májusában született második fiúgyer­mekem. Ezután már nem tudtam vol­na ügyeleteket vállalni. Először Dorog­ra kerültem egy idősebb kolleganőt helyettesíteni. Lányom születése után pedig, 1958-tól már véglegesen Doro­gon dolgoztam. Először Magyar Karcsi bácsit helyettesítettem, majd 1963-ban megalakult az első gyermekkörzet, melyre Tóth Jóska a Rendelőintézet igazgatója engem hívott meg. Nem lehetett könnyű ezen a területen út­törőnek lenni. 112

Next

/
Thumbnails
Contents