Osvai László: Orvosportrék Esztergomból

Előszó

manapság sokan a modern orvostudománynak tartanak és az eszközök bűvöletével, és a specializálódással jellemezhetném röviden. Te megmaradtál "csak" régi típusú belgyógyásznak. Mi erről a véleményed? Ez kétségtelenül így van. Ezt felvállalom. Maradtam belgyógyász, nem lettem specialista. Persze bizonyos szempontból nehéz is lett volna haladnom. Van az osztálynak néhány olyan eszköze, ami szinten tartja a tevékenységet, de ezekhez az eszközökhöz nem juthat hozzá akárki. Ha erőszakosabb vagyok, talán sikerült volna, de az alaptermészetem nem ilyen. - Mégis a belgyógyászaton beliil mindenki talált valami neki tetsző területet, amiben alaposabban elmélyült. Köztudott, hogy számodra ez a hematológia volt. Honnan jött ez az érdeklődés? Beszélgetésünk elején utaltam rá, hogy Tatabányán Brenner főorvosnál voltam szigorló. Igazi belgyógyász volt, hematológusként, cardiológusként is megállta a helyét. O keltette fel bennem az érdeklődést a hematológia iránt. Erdekeit a téma. Voltam számos továbbképzésen az OVSZ-ben, az I Belgyógyászati Klinikán Kelemen professzornál. Mindezek azonban nem vezettek szakvizsgához. Elismerem, lehetett volna úgy csinálni, hogy papír is legyen belőle. Ennek hiányában is Mohos Zoltán főorvos úrral 1 -2 érdekes dolgot azért csináltunk. Azt hiszem, ha Hamvas dr. - aki most a hematológus visszagondol az indulására, akkor helyet kell adnia annak, hogy Kelemen professzorhoz én vittem el, a kedvét egy kicsit én keltettem fel a téma iránt. - A keserűség, amit a szavaidból kiérzek valahol az elismerés hiányából melyet a belgyógyászaton éreztél. Mennyire érzed ugyanezt a kórház egészét tekintve. Ezt nagyon nehéz megítélni és erről nem nekem kell véleményt mondani. Azt gondoltam mindig és úgy éreztem, hogy a betegek irányából szeretet árad felém. Tehát mennyire ők meg tudják ítélni megtettem azt, ami tőlem tellett. Hogy a kollegák vagy a munkatársak miként értékelnek, azt nem tudhatom. - Térjünk vissza egy kicsit újra a múltba. Ha jól tudom Csolnokon születtél. Hogyan kerültél először Tatabányára, és csak utána Esztergomba? Úgy adódott, hogy az akkori feleségemmel együtt szigorlóként eldöntöttük, valahol a megyében akartunk kezdeni, és hogy ne kelljen a szülői háznál megragadnunk, és egy kicsit függetlenek legyünk, ezért választottuk Tatabányát. Ez teljesen a véletlen műve volt, de nem bántam meg. Brenner főorvos és munkatársai / dr. Varga József, dr. I lalmavánszky Béla, dr. Grósz Mária / mellett nagyon jól éreztem magam, szerettem volna ott maradni és ez a kívánságom nem volt egyoldalú. Még a megyei PB-n is jártam ez ügyben. Steiner elvtárs be is kérette az indexemet, hogy el tudja dönteni alkalmas vagyok-e a megyei kórházban való munkára. Ha kiismerte magát benne, azt hiszem alkalmasnak minősített volna. Végül úgy alakult az életem, hogy mégse maradtam Tatabányán. 1-2 évig még úgy éltem Esztergomban, hogy vissza fogok menni Tatabányára. 106