Osvai László: Orvosportrék Esztergomból

Előszó

mi ennek az oka? Az elmúlt időszak gazdasági változásai, a pénzközpontúság, az anyagi érdekeltség, ami az egyéni érdekeket a közösségi szempontok elé hozta, mindenképpen hozzájárult ehhez. Nehéz megmondani, hogy mennyire függött ez az egyes emberektől és attól, hogy a vezetésünk engedte, esetenként biztatta is ezeket az atomizálódásokat. Nem tudom, hogy erről, a madár hasonlat szellemében mondhatok-e többet. - Te vagy illetve voltál a legrégebbi orvos a belgyógyászaton, de nem voltál az osztály vezetője. Soha nem voltak ilyen ambícióid? Ilyen ambícióm soha nem volt. Mindig azt gondoltam, teszem a dolgom a magam szintjén. Annak idején nyilván elfogadtam a nálam tapasztaltabb, idősebb, kandidátusi fokozattal rendelkező Lélek főorvos irányítását. Ügv éreztem ő sem volt rossz véleménnyel a tevékenységemről. Utána következő főnökömmel Szontagh főorvossal is kezdetben nagyon jól meg voltam. Néhány év után azonban ez a viszony változott, úgy érzem rajtam kívül álló okok miatt is. Minden kórházi osztályon volt írásban kinevezett helyettese az osztály vezetőjének. A belgyógyászaton sokáig nem volt. I lallgatólagosan úgy nézett ki, hogy én vagyok, hisz egvszer-egyszer elmehettem főorvosi értekezletekre. Végül is íródott egy ilyen kinevezés, de kiderült ez nem nekem szól. Nem csináltam ebből különösebb ügyet, szóvá se tettem, de most, hogy kérdezel, ez alkalmat jelent arra, hogy elmondjam ez a dolog kellemetlen érzéseket keltett bennem. Nehezen toleráltam a másodfőorvos vizitéit. Ha cardiológiai problémám volt, hozzá fordultam egyébként is, de mint belgyógyász, úgy éreztem, ezek a vizitek látszattevékenységek voltak és a betegágy mellett semmi újat nem hoztak. Pedig egy főorvosi vizitnek az a célja, hogy beszélgessünk a betegről, a különböző diagnosztikus és terápiás lehetőségekről. - Az utóbbi években sokan távoztak a kórházból, főleg nyugdíjba. Döntő többségük nem olyan körülmények között fejezte be aktív tevékenységét, ami felemelő érzéssel tölthette volna el őket. A te távozásod probléma mentes volt? Végignézhettem 1967-ben a fiatal főorvosok indulását, hisz 1965-68 között az egész főorvosi gárda megváltozott. Sose felejtem el: egy szemész kolleganő Vörös Márta mondta azt, hogy "gyerekek őrült jó a kórház, csupa fiatal főorvos, de higgyétek el néhány év múlva öreg vezetők lesznek belőlük" . I így tudom többen rossz közérzettel mentek el s most Budapesten, vagy Miskolcon, Tatabányán hasznosítják tudásukat. Esetemben, ahogy már mondtam én döntöttem, de a körülmények olyanok voltak, hogy élnem kellett a lehetőséggel, ugyanis az OOSZI egy főállást ígért. El kellett fogadnom, mert úgy éreztem tartósan nem maradhattam volna, vagy nem tudtam volna maradni az osztályon. Eltem tehát a lehetőséggel, bár egy kicsit fájt, hogy senki nem mondta, gondold meg, maradj még. - Te egy régi iskolához tartozol. Értek olyan vádak, hogy nem tudsz megújulni, nem tudod felvenni azt a tempót, amit 105