Osvai László: Orvosportrék Esztergomból

Előszó

Dr. Ambrus Ilona 1977. január 30-án került a Vaszary Kolos Kórházba. 1980-tól a F ü I - O r r Gége osztályvetető főorvosa volt. 60 évesen, 94. december 31-től ment n y u g d íj b a. Otthonában kerestem fel. - Egy hónapja éli a nyugdíjasok életét, milyen érzés? - Nagyon rossz, mert érdekes módon nem a kórház, mint intézmény hiányzik, hanem a betegek. Annak ellenére. hogy háromszor egy héten itthon változatlanul rendelek. I liánvzik az állandó készültségi állapot, mely eddigi életemet jellemezte. - Mi a véleménye arról a tényről, hogy intézményünkben a női vezetők 60, a férfiak pedig 65 éves korukban automatikusan megválnak osztályuktól? - Tőlem a kórház igazgatója írásban megkérdezte, hogy mikor óhajtok nyugdíjba menni, én azt írtam válaszomba, hogy 60 éves koromban. I Így gondolom a manuális szakmában dolgozó embernek, akkor kell elmennie, amikor még magas szinten tudja csinálni, a szeme jó, a keze nem remeg. Mindazonáltal abszolút diszkriminatívnak tartom a női orvosokkal szemben, hogy a nőknek 60, a férfiaknak pedig 65 évben határozták meg a korhatárt. - Engedje meg, hogy az eddigi életpályáját önkényesen két részre osszam. Az Esztergom előtti és az esztergomi szakaszra. Először az előbbiről kérdezném, tehát az indulásról és az 1980-ig terjedő évekről. - Egyedüli gyerek vagyok. Apám közgazdász, az anyám iparművész, majd a háború után a családi háztartás vezetője volt. Érettségi után rögtön felvettek a Pécsi Orvosi Egyetemre. Az első években nem voltam nagyon jó tanuló, mert az NB l-ben kosárlabdáztam és a tanulást és a sportot elég nehéz volt szinkronba hozni, de később az összes klinikai szigorlatom- a szemészet kivételével- jeles volt. - Milyen elképzelései voltak az egyetem utáni évekről? - Először Mosonyi professzorhoz szerettem volna kerülni belgyógyász tanulónak, vagy esetleg Győri professzor úrhoz, a szülészetre. A negyedik évtől kezdve mind a belgyógyászati, mind a szülészeti klinikán tevékeny munkát végeztem. Nagyon sok önbizalmat és egy életre való útravalót adott az itt végzett munka. Az egyetem befejezése után az említett professzorok fogadtak is volna, de tekintettel arra, hogy "rossz családba születtem" ezért úgy döntött egy harmadfokú 13 tagú Minisztériumi Bizottság, hogy menjek el Dobára tüdőgyógyásznak, vagy Szentesre elmegyógyásznak. Végül is MisVÁROSí KÖN 99