Ortutay András [vál. szerk.]: Komárom megyei helytörténeti olvasókönyv

Tartalomjegyzék - TÖRÖK VILÁG

26. Szerémi György Esztergom török kézre kerüléséről (1543) A császár azután basát állított Székesfehérvár városába, és kitanította őt, mit kell tennie. Hír jött a császárhoz, hogy erővel elfoglalták Esztergomot; Szent Lőrinc vértanú előünnepén vonultak be. A császár kezdte megtudakolni a futártól, hányszor rohamoztak Esztergom ellen, s hány ezer veszett el az izmaelita népből. Az anatóliai basa futára azután előadta: Valóban, felséges császár, harminchatszor rohantunk támadásra, s végül alig foglaltuk el. Egy támadásban háromszáz gyalogost rendelt a basa úr, s a háromszáz gyalogosból kevesen jöttek vissza, a többi mind ottmaradt. A császár ezeket hallva csakhamar megindult Esztergomba. Csak azt az egy öreg magyar papot vitték el Esztergomba. Székesfehérvár polgáraitól búcsűüdvözlést kapott a császár. És Esztergomba jött a császár. A már mindkét részről nagy diadalmenettel fogadott császár szokásuk szerint nagy lakomát rendezett, áldoztak és köszönetet mondtak neki s nagyon ajánlkoztak. Megszámlálták hadinépeiket, hányan vesztek el; összeszámolták, hogy huszonkétezer pogány pusztult el a vár két oldalán. És részben keresztények telkeivel is töltötték be a törökök azoknak a helyét, akik elestek a háborúban. Tamás érsek nagyon szép és gazdag kápolnájának alapzata alatt sok kincset találtak. Szelim Zoltán császár hat magyar presbitert állított Szent Adalbert templomának szolgálatára, s jövedelmet adott nekik, mint Székesfehérvárott. Esztergomban időzött egy hetet, s sok zsákmányt vitt magával kincsből, aranyból és ezüstből s fogoly ifjakat és leányokat, amikor kezdett megindulni a császár Budára. A forrás latin. Szerémi György: Magyarország romlásáról. Bp. 1961. 349-350.1. 82