Némethy Lajos: Emléklapok Esztergom multjából

Török világ Esztergomban

33 medán isteni tiszteletre szolgál, még falán a Gyümölcsoltó boldogasszony képét a pusztítók dühétől sértetlenül birja, amelynek a többi más már mind prédául esett.«

1) A Vízivárosban a primási gyárnak raktári helyisége szintén török imaház volt egykor, melynek tornya, minaretje sokáig állott még a visszafoglalás után is. Az 1701-beli egyházi vizitáció jegyzökönyvében pedig azt találjuk, hogy az akkori plébánia templom szintén mecset, vagy mint ott feljegyezve van, török zsinagóga volt. Ezek szerint magában a Vízivárosban két imaházuk volt. A mostani belvárosban, akkor Rácvárosban szintén több imaházzal birtak. Sőt a városon kivül is. Ilyen volt például a szentkirályi templom. A mohamedánoknál a vallási iigygyel legszorosabb kapcsolatban van a tanügy. így volt ez a hódoltság idejében is. Nem csak arról gondoskodott az állam, hogy legyenek templomok és papok kellő számban, de arról is gondoskodott, hogy megtörténjék a közoktatás. Népiskolát, »mekteb*-et ott állítottak, ahol több gyermek volt. Mivel pedig a török katona többnyire nős, családos volt, a hűbéres pedig vagyonához képest több nőt is tarthatott, azért nem volt hiány gyermekben. Tanhelyiségül a dzsámik és meszdzsidek szolgáltak. Mivel Esztergomban ilyen több volt, azért több helyen történhetett az oktatás. A tanítók »moallim« és »moarrif«-nek, segédeik »khalfá«nak neveztettek. Napidijukat, mely előbbieknél 8—10, utóbbiaknál 3—4 akcsét tett, szintén az államtól kapták. ') Caesarea Legatio, 177. 3