Némethy Lajos: Emléklapok Esztergom multjából

Török világ Esztergomban

— 330 — Igy nyilatkozott Forgách Ádám.

1) Forgách iratában emiitett Taubner és Miller német századosokon kivül, a magyar nemesek közül is hiányoztak és pedig Lippay János, Eszterházy György, Dánielnek fia, az esztergomi vár sz. István prépostja, Nagylesenyei, két Ujfalusi, Szörényi, Illésházy Miklós kétszer volt nagy veszélyben. Egyszer midőn az őt megtámadó török szablyájával levágni akarta. A csapást azonban Pálffy felfogta, a ki magát az egész ütközet alatt kiváló hősiesen viselte. Ő lecsapta a török fejét és igy megmentette rokonának életét. A második esetben midőn Illésházy lovát lőtték le, Szörényi Ferencz magasztalásra méltó szeretettel saját lovát engedte át neki és igy maga jutott ama veszélybe, melyben Illésházy volt, ebben életét fel is áldozta. Illésházy Ferencz, Miklósnak atyja, József nagybátyja hová lett, vagy mi történt vele, ismeretlen, mert nyom nélkül eltűnt.

2) Eszterházi György, mintha vesztét előre érezte volna, előre intézkedett az iránt, a mit halála után történendőnek kivánt. Nagyobb összeget rendelt, hogy évrőlévre fényesebb ünnepélyességgel áldozatot mutassanak be érte, és az áldozár, jelenlevő tagtársaival együtt részesüljenek az összeg jövedelméből.

3) Eszterházi Györgynek esetét felemliti az esztergomi főkáptalan a hontmegyei alispánnak 1677 jan. 18-án irt levelében, melyben a király és haza iránt ujabb időben tanúsított hű szolgálatait felsorolja, a midőn igy ir: »Nagy uri l) Ortelius i. mű. II. 263. Mi Forgáchnak önvédelmét Orteliusból vettük. Szalay emliti, (Magyarország Története Pest, 1866. V. 78.) hogy meg van az eredeti egy példánya a Nemzeti Muzeum kéziratai között. s) Kazy i. mű 265. 3) Fragmenta i. mű. 1663. 55.