Némethy Lajos: Emléklapok Esztergom multjából

Török világ Esztergomban

— 329 — megfutottak és igy vajmi kevés védelmül szolgáltak. Midőn marchese Pió ezredes a német lovasságot hátrálni látta, kérte hogy álljon meg. de nem volt módjában őket megállítani, azért ő is néhány huszárral vissza vonult, amit végre nekem is meg kellett tennem. Amint igy tovább haladok, 2000 törököt láttam velem egy irányba haladni, akiket huszároknak vagy német lovasoknak tartottam. Én fent haladtam a magaslaton, ők pedig lenn a völgyben. Amint a völgybe leereszkedtek, megismertem, hogy ellenség, ők pedig engem ismertek fel. Mielőtt azonban a hegyre feljöhettem, időm volt menekülni és irányomat Esztergom felé vettem, a törökök pedig Tokaj felé elibém kívántak hatolni, hogy ott megvárjanak, midőn a lapos vidékre jutottara, utamat Ottvár felé irányítottam és 2 órakor délután Érsekújvárra érkeztem. Ezen csatában a Walter-féle vértesekből 90 ember, Tauber és Müller kapitányok, egy hadnagy, a magyar lovasságból 300 lovas elveszett. A gyalogság ott maradt, hajdúim közül sem jött vissza egy sem. A törökök közül, mint hiteles tudósításból vettem, több mint 1000 esett el, temérdek sok megsebesült. Igen sok előbbkelő is esett el, mert mi is kaptunk ezüst és aranyos szerszámmal diszitett tizenkét arabs paripát. Közülünk, hála Isten, egy előkelő lovag vagy magas főtiszt sem esett el. Nekem sem történt más bajom, mint egy gombot lőttek le mellemről. Sem császári lovag- vagy gyalog-zászló, sem tábori dob nem jutott az ellenség kezébe. Erre nem birt reá engem más, mint a kötelesség, iparkodás az ellenségnek ártani, amint valóban is neki többet ártottam, mint ő énnekem.«