Némethy Lajos: Emléklapok Esztergom multjából

Török világ Esztergomban

— 328 — láttam, azonnal a jobb szárnyon a magyarokkal személyesen elibék mentem az enyéimnek oly resolutiójával, hogy a törökök, főbb tisztjeik vesztesége után, menekülni voltak kénytelenek. A mi huszárjaink veszteséget nem szenvedtek. Midőn a törökök segítséget kaptak, akkor én 7 zászlóalj magyart hivtam elő, a kik tartalékban voltak és segítségünkre jöttek. Ez alatt 3 zászlóalj a megyebeliek közül megszökött; e miatt kénytelen voltam a Walter-fóle vasasokat igénybe venni és ezekkel együtt támadni. A csatázás alatt észrevettem, hogy tekintélyes csapat zászlókkal jobb oldalt, a hegy irányában van felállítva, akkor szóltam Illésházy grófhoz, a ki velem volt, nézd csak sógorom, miként szöknek a mieink zászlóikkal együtt, majd megtanítom őket, azért kivont karddal feléjök rohantam, hogy visszafordítsam őket. Akkor vettem észre, hogy ezen csapat csupa török, a kik mennek, hogy minket jobb oldalunkon, a többiek pedig a Duna felől balunkon, körül fogjanak. Én visszafordultam, de már nem volt időm többé a töröknek árthatni. Azonnal elhatároztam magamat a jobb oldalon levő törökökön áttörni, hogy a legközelebbi dombra jussak. A törökök nekem az utat el akarták zárni, én egy nagy sövényhez jutottam, mely mellett árok volt, ezen szerencsésen átugrottam, a mit első sorban Istennek köszönhetek és jó angol lovamnak és igy annyi időt nyertem, hogy még enyéimet harczolni láthattam. Ezek után 600 lovas és ugyanannyi janicsár jött. Ezek a magyar gyalogságot azonnal tönkre tették. A Walther-félék visszavonultak. A kitűnőbb gyalogos tisztek, a kik a lovasokkal voltak, a gyalogosokhoz visszatértek, mert ezek, még mielőtt az ellenség őket megtámadta volna, nagyobbrészt