Némethy Lajos: Emléklapok Esztergom multjából

Török világ Esztergomban

— 327 — meghagyván neki, tudja meg, mint áll a dolog a megtámadott táborban. Ő eltávozott; és mivel reá sokáig vártunk, az idő is éjféli 12 óra felé volt, nekünk pedig három erős mértföldnyi utat kellett marsolnunk, és mivel anélkül is el volt már határozva, hogy minden további aggódás nélkül a törökök táborát megtámadjuk, tiz óra tájban útra keltünk azon véleményben, hogy az előre küldött huszárokat meg fogjuk találni. Az idő nyerésére erősen kellett marsolnunk ugy, hogy a gyalog nép nem követhetett. Útközben mondtam a tisztekhez, mi ugyan mind becsületes honfiak fogunk cselekedni, de félek hogy a megyebeliek cserben hagynak bennünket. Mire a tisztek azt válaszolták, részünkre nem válhat veszélyessé az ügy, ha csak az Isten ugy nem határozta. Ezután felállítottam a csatarendet, a magyar gyalog népet a magyar lovasság mellé rendeltem, a német gyalogságot pedig a Walter-féle lovasság mellé. A gyalogság azonban fáradt volta miatt egy ágyulövésnyire visszamaradt. Midőn ezer lépésnyire voltunk a török tábortól, abban dobolni, fütyülni és trombitálni kezdtek. Pálffy kérdezte tőlem: Mit jelent ez? Én mondám, ők most imádkoznak. Igen jól tudtam, hogy ez minek jele. A török ugyanis nem csak egész éjelen át csatarendben várt minket, hanem minden erdőt, dombot, hegyet, még azokat is, melyek a Duna mellett voltak, megszállotta ugy, hogy nem volt oly hely. melyet meg nem szállott volna, melyen mi nekünk visszavonulni lehessen, kivéve magát az érsekújvári utat. Ezután én Novigár magyar kapitányt egy előcsapattal a tábor felé küldtem, akkor a török azonnal 18 svodronynyal jött felénk. Midőn ezt