Némethy Lajos: Emléklapok Esztergom multjából

Török világ Esztergomban

— 296 — ilyen nagy urak egymásnak levelet irnak és nem úgy irják, a mint a dolog vagyon, noha elhittük, hogy Nagyságod nem a maga úri gondolatjábói irta, de a szőgyéniek informácziójából. A melyből esziben veheti Nagyságod, hogy a szőgyéni kapitánynak minden irása, dolga és cselekedete ahhoz hasonló. A nagyságod levelét látván a vezér ő Nagysága, azontúl Budának szinit, úgymint a főjancsár agát, Gyönli agát és Azap agát, több főurakkal együtt ide küldte Esztergomba, hogy a zálogoktul mindenképen végire menjenek a dolognak. Azok is az urak a zálogokat eleikbe hivatták, mindenképen megkérdezték ; de azok azt felelték, hogy ők minden időn hatalmas császárnak adóját és a dézmát a kapitány keziben adták és ez idén is megadták, de a kapitány nem adta ide be sem az adót, sem a dézmát. És ugyan a városbeli jobbágyság az urak előtt megmondták, hogy öt embernél több le nem vágatott. így az urak mindeneknek jó módjával végire menvén, visszatértének a vezérhez ő nagyságához. A vezér is ő nagysága azontúl Nagyságodhoz levelekkel elküldötte és választotta a budai teífter tiháját Mustaha békét ő nagyságát, a főkapucsi bassát, Betir agát ő nagyságát és Izmael csauszt ő kegyelmét. És ide Esztergomba, hogy jutottanak, azontúl ilyen dolgok hogy történtének és még eljövetelöknek előtte is penig, hogy a Nagyságtok pártjárul kétezer emberrel hatalmas császárunk vára alá, Párkány alá ütöttenek, az strázsát levágták, akit kaphattak fejét elvitték és némelyek fejek mentségében a lovakrul leugrándoztak, a vízben futottak egynéhány lovaikat elvitték. Azzal nem elégedtek. Éjjel Párkány alá jöttenek, juhokat elhajtottak. A kaput megnyittattuk, a vitézek utánnok mentek. Kit visszahoztak, kik most is oda vannak.