Némethy Lajos: Emléklapok Esztergom multjából

Török világ Esztergomban

— 297 — Azzal sem elégedtek, hanem Damasdrul a Dunán hajóval általjöttek a szolgalegényekben itt a várunk töviben elevenen elvittek, kiket megsebesitettek. És mindazzal sem elégedtek, hanem ugyan a felyül megnevezett urak ittlétében, — akiket a vezér ő nagysága ti Nagyságtokhoz bocsátott levelekkel — az ország kapitánya ő nagysága személye szerint roppant seregekkel, haddal, ötezer lovassal és gyaloggal Párkány alá jött, a kőhidgyarmati bírákat hozzánk nagy sietséggel beküldte és azt izente, hogy hamarsággal a zálogokat kezihez küldjük ugyanazon biráktúl, mivel hogyha kezihez nem küldjük, addig csak egy nyoma is vissza nem indul, hanem Párkányt tűből kiégeti, marháját elhajtja, a benne való népet, a mit kaphat, mind rabbá teszi. Ezen izenetét azontúl a kadiával ő nagyságának felírattuk és újonnan mind a teífter tibája ő nagysága Mustaha bék s mind penig a főkapucsi bassa Betir aga és Izmael csausz ő kegyelme, magyarul mindenik a bírákat reá kérdezik, hogyha ugyan úgy vagyon-e? De azok ugyanazont mondották, hogy Pálffy ő nagysága azt izente töllök. A mi vitézeink is ezt hallván Párkány mellé kimentenek, de az ő nagysága hadára csak egy embert is nem bocsátottunk, hanem a vezérnek ő nagyságának megírtuk Budára, hogy ő nagysága is megértette Pálffy ő nagysága igyekezetét és szándékját. Azontúl Ibrahim bassát ő nagyságát tizenötezer lovassal és gyaloggal ide bocsátotta, azon éjjel ide érkezének Észtergomba és Pálffynak ő nagyságának a vezér ő nagysága levelet is küldött, hogy mi okáért jött volna ő nagysága annyi haddal hatalmas császárunk vára alá. De Ibrahim passa ö nagysága Pálffy ö nagyságát itt nem érte, hanem immár hadaival vissza-