Némethy Lajos: Emléklapok Esztergom multjából

Török világ Esztergomban

— '295 — adják (adja) a város, aki annyi sok időtül fogván adót és dézmát adott, hatalmas császárunk minekünk parancsolatot küldött, hogy zálogot vitessünk. Mi is hatalmas császárunk parancsolatja és a szent békességnek bevégzése szerint zálogot hozatunk. Mivel a szőnyi végezésben el vagyon végezve, hogy amely adóját avagy dézmáját be nem akarná hozni, elsőben a jobbágynak levelet írjunk, hogy ha az nem fog nálok, azután a kapitánynak Írjunk, ha az is be nem küldi: zálogot hozassunk. Azért ezzel a válaszszal a szőgyéni hadnagyot elbocsátottuk, onnét felkeltünk és házunkhoz jöttünk. Másodnap egynéhány vitézünket elküldtük, nyilván és nem titkon, a váróstul egynéhány zálogot hozattunk. E jöttükben a vitézek a zálogokkal, a szőgyéniek reájok kiütöttenek, hárman közülök a sereg közé nyargaltak, lovakat által lövöldöztek és a vitézekben el akartak ejteni. A mi vitézeink is szép szerint kérték : a nélkül ellegyenek. De azok ugyan meg nemszüntenek. így tagadhatlan a három ember levágatott ; a zálogok behozattanak és mindeddig az óráig is kezünknél vannak. így levén azért a dolog, Kohári Péter ő nagysága a vezérnek ő nagyságának megírta a zálog elhozását és hogy öt ember levágatott volna. Másfelől a szőgyéniek informátiója által Nagyságod is a vezérnek mireánk egy panaszlevelet irt és azt irta, hogy a hatalmas római császár szőgyéni vitézi közül harminczat levágattunk volna és annyi rabokat hozattunk volna. Nagyságod harminczat irt, hogy levágtak : Kohári Péter ő nagysága ötöt irt, a mint a nagyságtok leveleiből kitetszik. Igen illetlennek és szeméremnek Ítéljük mi, mi közöttünk, mikor