Némethy Lajos: Emléklapok Esztergom multjából

Török világ Esztergomban

— 294 — dézmát adott mindenkoron, valamikoron Esztergom vára hatalmas császárunk keziben volt. Mostan két avagy három esztendőiül fogván — nem tudjuk mi okbul — sem adójokat, sem dézmájokat nem akarják megadni. Amely felöl a városnak levelet irtunk és nem egy levelet, hanem tizenegyet, hasonlóképen a szőgyéni kapitány úr barátunknak tizenegy levelet irtunk, hogy ő kegyelme a hatalmas császár adóját és az egy igaz dézmát adassa meg a városbeliekkel, akik száz esztendőtől fogván hatalmas császárunknak dézmát adtanak; de ő kegyelme semmi úttal nem engedte a dézmát minekünk, sem hatalmas császár adóját beadni, amely adó, az itt való vitézlő rendnek fizetésében való, hatalmas császárunktól rendeltetve; sőt inkább minden esztendőben ö maga a kapitány vötte fel tőlük mind hatalmas császár adóját s mind a mi dézmánkat amint a szegénység most is sirva megmondja. Annak utána ennyi sok irások után, a nagyságos vezér ő nagysága engedelméből, minnen magunk a dózmára kimentünk személyünk szerint, újonnan a kapitánynak s mind a városnak levelet irtunk, hogy hatalmas császár adóját és a mi dézmánkat megadják. A kapitány is ő kegyelme egy hadnagyát hozzánk kiküldötte ötödmagával, a hadnagygyal szemtül-szemben beszéltünk, hogy hatalmas császár adóját és a mi dézmánkat megadassák a várossal, mivel mi a palánkbeli hajdú és katonátul semmit sem kérünk. De arra azt felelték, hogy ők semmi úttal nem adják és ne is kivánjuk. Mi is ottan tudomást töttünk,— mind kadia ö nagysága s mind a főbb agák urak jelen lévén a mezőben — hogy ha hatalmas császár adóját és a mi dézmánkat meg nem