Némethy Lajos: Emléklapok Esztergom multjából

Török világ Esztergomban

— 105 — igen félnek attól, hogy Kakad bevétetik, mert ez esetben magokat tovább nem tarthatják. Nagyon veszedelmes számukra ama sánc, mely a várhegyen túl van, mert ez elzárja a segítséget. A szigeten két ágyút és két tüzér mestert veszítettek. Ugyancsak a szigeti sáncon agyonlövettek közülök Ali és Reeseb agák.« Eme hir hallalára jul. 16-án Pálffy magához vévén Nádasdyt és Kakad elé vonult, sáncokat és futóárkokat készíttetett, és a nagy ágyúkat működtette. Azon is volt, hogy a vízivárosi és sz.tamási oldalról a Dunán át a palánkok meggyújtassanak és Kakad Esztergomtól úgy elzárassék, hogy az összeköttetés megszűnjék. Ezek után Don Juan a viziváros felé vezető kapunál levő sövényt elégette. Pálffy pedig az árkot földdel és rőzsével kitömette, miután a vizet belőle levezettette. Jul. 24-én esti 6 órakor magyar és német katonasággal rohamot intézett ellene, abba bele is hatolt és felgyújtotta. 5 helyen intézték a rohamot. A rohamban mindenütt 80-an vettek részt és pedig 20 csáklyát, 20 létrákat, 20 tűzszert és 20 szurkot és fát hordott. A tűz igv, a gátok szétlövése után behatolt a váracsba. A törökök kezdetben kövekkel és tűzszerrel erősen ellenszegültek, de mivel látták, hogy az égés mindég erősebb lesz, a folyam felé vonultak, a hol néhány sajkájuk volt és 4 vagy 5 sajkával megmenekültek. Körülbelül 50 belefúlt a Dunába. Kakad pedig elégett, kivált ama rész a Palánk mellett, mely a vizivárossal szemben volt, mert heves szél a lángokat arra fújta. Egy feljegyzés szerint 4 napig égett és 14 napig izóan füstölgött. Pálffy népéből 150 sérült és 50 halt meg. Két ágyút az elfoglalt hadi jelvényekkel és foglyokkal Turi Márton adta át Pálffy megbízásából Mannsfeldnek, a ki megdicsérte