Némethy Lajos: Miként jutott 1543-ban Esztergom árulással török kézbe

47 a közelben levők közül igen sokat megsebesítettek, sőt néhányat igen súlyosan. A janicsárok közül is néhány megsebesült, de senki sem halt meg. A garmadokba rakott holmi azonban meggyulladt és elégett. Ezen eseménytől a törökök is megijedtek, mert valamely ármánytól tartottak és már a mieink közül többet levágtak. Midőn azonban tiszteink őket biztosították arról, hogy semmiféle csel itt nem forog fenn és a baj csak véletlenségből történt, Ali aga magát könnyen felvilágosíttatta, megértvén a szájjal és kézzel neki adott jeleket. Rögtön jelt adott buzogánya mozgatásával és a janicsárok az öldöklést abban hagyták. Midőn a zavargás és lárma lecsendesült, elkezdték a miein. ket egyenkint kibocsátani a várból. Vizsgálat közben tiz foglyot találtak köztük. Továbbá a szultán néhány magas rangú szolgájának legközelebbi rokonait is megtalálták, a kiket kivettek közülök és őket ismét müszülmánokká tették. Ezeken kivül néhány gyerek és idősb férfi is kivánt az iszlámra áttérni. Erre Rusztem pasa előhivatá a janicsárok muhzirját (ügynökét a magas portán) és egy tolmácsot, a kik által a mieinknek tudtára adatta, hogy kész volna mind azoknak nagy zsoldot és jó katonai szolgálatot adni, akik Szolimánhoz átlépnek. E hirdetésre összesen 1(14 gyermek és mintegy ötven felnőtt mindenféle nemzetbéli találkozott, a kik e feltételt elfogadták. Féltek ezek a barbárok szószegésétől, éltükért is aggódtak és attól tartottak, hogy azokat, a kik erre reá nem állnak, a törökök, az ő vérengző természetüknél fogva, megkínozzák és megölik. Ezekkel Rusztem barátságosan beszélt és áttérésüket bejelentette a boldogságos udvarnál, az iszlám padisahja pedig szándékukat tudomásul vette és az iszlámba való felvételt megengedte nekik. A janicsárok és más hadosztályból valók pedig loptak maguknak a mieink közül egyet-kettőt és müzülmanokká tették azokat. Lascan, hogy szégyent és minden veszélyt magától elhárítson, ama aranylánczot, melytől ő, kapzsiságában szégyenteljes módon Perényi Pétert megfosztotta, kénytelen volt Rusztem') Percnyi lánczának elrablása igy történt. Midőn Joachim brandenburgi márkio 1542-ben Buda ostrománál szenvedett kudarcza után a baj okozójául Perényit vádolta Ferdinand előtt, sőt reáfogta, hogy a királyság után vágyódik ; Ferdinand a vádat elhitte és Perényinek elfogatását elrendelte. Ez