Némethy Lajos: Miként jutott 1543-ban Esztergom árulással török kézbe

48 nek ') ajándékozni, amit ez tőle különben is erőszakkal elvett volna, hogy azt, mint a törököknél szokásos, nyakdíszül használhassa. Azt vélte a spanyol, hogy eme ajándék révén a többi zsákmányolt jószágát a veszélyből kimentheti; de e fukar ós gyávának Fortuna, a szerencse asszonya, semmit sem hagyott meg. Midőn kitűnő paripáin békésen a várból kivonulni akart, elárulták őt és kitudódott, hogy az arany a nyereg vánkosaiban van elrejtve. Tőle a felnyergelt lovait a török, nevetve elvette, megjegyezvén : „A hajózóknak lovakra úgy sincs szükségük." Szinán az aranyak megkisérlett elszállításának egy másik módját, így adja elő : „A gyaurok már előbb ezer aranyat egy zsákba raktak s két hitehagyottat felöltöztetvén török ruhába, nekik azt a megbízást adták : „Ti, mikor majd mindenkinek figyelme a lármára és bámészkodásra fordul, a nagy tolongásban és zajban vigyétek ki azt az aranyat; ha ezt megtudjátok tenni, jutalomban részesültök, mikor majd a király mellett összegyülekezünk." Azok pedig mikor a puskák elsülése után nagy lárma és csődülés keletkezett, s mikor mindenki a történteket látni sietett és a gyaurok által okozott esetet bámulta, az aranyat lóra tevén, mintha a puskák elől menekülnének kifelé futottak. Azonban a janicsárok véletlenül észrevették mesterkedésüket, utánnok futottak, mindketőjüket elfogták, agyonverték mint kutyákat és az aranyat elvették tőlük. Mikor a gyaurok látták ezeknek esetét fájdalmasan felsóhajtottak." Kifosztogatták a törökök a tiszteket és katonákat egyaránt. Eletüknek is csak nagy tétovázás után kegyelmezett meg Szolimán, hogy e kegyelmezés hirére mások is adják meg magokat. ép akkor Esztergomban volt, azért elfogatása az odavaló kapitányra, Lascan -Mártonra bízatott. Ez az elfogás alkalmával igen embertelenül bánt vele és épen nem úgy, mint az neki parancsolva volt. Ugyanis nem csak az aranylánezot ragadta le az ő nyakáról, hanem igen drága mentéjétől is megfosztotta őt. Az Esztergomban volt magyar katonák nagyon zokon vették Petényinek elfogatását cs a vele elkövetett ilyen bánásmódot, azért több mint tizenkétezer huszár onnan nagy káromkodás és szitkozódás között mindjárt szélycloszlott. Alig örülhetett Lascan egy esztendeig az elrablott kincsnek, inert amilyen módon ő szerezte, oly módon el is veszítette. (Budai Fcrencz, Polgári Lexicon. 1866. kiad. II. 53.) ') Jovius szerint Malisnak. Hammer, Aliagát mond. Ali, a mint mondtuk, a janicsároknak volt agája.