Monostori Balázs: A labdarúgás története Esztergomban

Tartalom - I. Az Ezeréves Város

ő őrizte. Minden márka ezüstből, - amelyet pénzzé vertek - egy rész finom ezüst az érseket illette. Az esztergomi pénzverőműhely Anjou Károly király pénzreformjáig, 1323-ig működött. Esztergom, István uralkodásának idején az ország első városának számított, de természetesen nem az újkori főváros értelmében. Ennek ellenére nem ide, hanem a szintén általa alapított pompás székesfehérvári templomba temetkezett, fia, Imre herceg mellé. A későbbiek során Esztergom és Székesfehérvár között megoszlott az elsőség. Székesfehérvár királyi temetkező - és koronázó hellyé vált, a koronázás viszont a mindenkori esztergomi érsek feladata és hivatása volt. A XI-XII. század fordulóján Esztergom újra előtérbe került, mivel Kálmán király elrendelte, hogy az ispánoknak az uralkodói jövedelmeket Esztergomba kell szállítaniuk, s itt történik az elszámolás. 1127-ben úgy írtak Esztergomról, mint az ország fővárosáról. Esztergom legkorábbi életéről sem régészeti, sem történeti adataink nincsenek. Az, hogy itt volt a királyi és érseki székhely és a királyi jövedelmek ide áramlottak, továbbá a város Duna-menti fekvése, kétségkívül kedvezett a kereskedelemnek, elsősorban a nemzetközi forgalomnak. Minden bizonnyal már a város első századaiban megtelepedtek itt a zsidók, örmények és a latinusoknak nevezett polgárok / vallonok, franciák és részben itáliaiak /. Közülük kerültek ki a pénzverők is. A külföldi kereskedőket az is vonzotta Esztergomba, hogy ez volt a magyar királyságban az egyetlen pénzbeváltó hely. István utódai a királyi palotát tovább építették, alakították. Az újabb, igazán nagyszabású átalakítás III. Béla nevéhez fűződik. Az új palotából