Monostori Balázs: A labdarúgás története Esztergomban

Tartalom - I. Az Ezeréves Város

először a később Fehértoronynak nevezett lakótorony készült el, amelynek díszes, kettős kapuja az első emelet magasságában a szabadba nyílt. Ehhez csatlakozott a bejárati terem, az ún. trónterem, alatta egy szobával, melyet egy időben - tévesen - Szent István szülőhelyének véltek. Az építkezés utolsó szakaszába tartozik a gótikus kápolna. A régi palota épületeit nem bontották el teljesen, néhol az alsó szintet törmelékkel töltötték be, s erre húzták fel az új falakat. 1189-ben még nem lehetett teljesen készen az új palota, mert Barbarossa Frigyes császárt III. Béla a városban fogadta, s csak a negyedik napon mutatta meg vendégének a várat is, miként arról a német krónikás beszámolt. A királyi palota építkezése még be sem fejeződött, mikor - 1188 és 1198 között - leégett a Szt. Adalbert-templom, amelyet Jób érsek / 1185-1203 / építtetett újjá. III. Béla király utódja, Imre idején Esztergom királyi központ jellege kezdett megszűnni. Ennek legfőbb bizonyítéka az, hogy Imre az esztergomi királyi palotát - mely még nem készült el - 1198-ban az érseknek adta azzal a kikötéssel , hogy ha arra szüksége lenne, rendelkezésére bocsájtja. Ettől függetlenül az érsekséget és a káptalant jelentős birtokokkal gyarapította a király. Ekkor már a káptalané volt az esztergomi vásárvám egésze és a vásártér. A város polgárait gazdaságilag sújtó királyi adományok évszázadokig nyúló pert eredményeztek a későbbiekben. Esztergom külön negyedében laktak a latinusoknak nevezett polgárok, akiknek szép, tornyos várost ábrázoló pecsétnyomója is fönnmaradt. Az esztergomi királyi várost 1223-ban tűzvész pusztította, de ezt a település hamar kiheverhette, mert a tatárjárás leírása kapcsán már nem szóltak a krónikások a tűzvész nyomairól. 10