Monostori Balázs: A labdarúgás története Esztergomban

Tartalom - I. Az Ezeréves Város

A költő - barát, Rimái János öntötte szavakba "Ihon édes hazám Ez a jele , hogy szán Életem igen téged, Hogy vérem hallását Az kit két szemed lát Nem kíméllettem tőled, S jobb immár meghalnom , Hogy nem búdat látnom. Vagy elszüknem mellőled. " 1605-ben Esztergom ismét török kézre került. 1684-ben a felszabadító seregek ütegei felszabadították Esztergomot. 1822-ben megkezdődött a hatalmas méretű főszékesegyház építése a Várhegyen. Kühnel Pál és Packh János tervei szerint folyt a munka 1831ig, majd 1840-től Hild József tervei alapján. Esztergom a XIX. század első felében vált iskolavárossá. A XIX. század első felében a város két nagy megrázkódtatást élt át, az 1809. évi járványt és az annál sokkal pusztítóbb 1838-as árvizet. A rombolás azonban jóval kisebb mértékű volt a pesti árvíznél, s nem is követte olyan látványos újjáépítés. A szabadságharc csatái Esztergomot nem érintették, a város fiai azonban kivették a részüket a harcokból. 1856-ban a visszaköltözött érsekség