Meggyes Miklósné [szerk.]: Szent István városa Esztergom története
Tartalom - V. Esztergom a török uralom utáni újjáépítéstől Trianonig (1685-1920)
V. Esztergom a török uralom utáni újjáépítéstől Trianonig (1685-1920) 4. Az önkényuralom időszakában (1850-1867) A megyefőnök feladata volt: • a közbiztonság megteremtése, • a helyi rendőrségek felállítása • az idegenrendészet és útlevelek felügyelete • a közoktatás, földművelés, ipar, kereskedelem, • az egészségügy, alapítványok, egyházak, • a kultúra ügye, középítkezések, • a megye és a települések közigazgatási felügyelete. A legnagyobb pusztítást az 1838-os, majd az 1876-as árvíz okozta Esztergom életében. Az 1838-as árvízről Beszédes Sándor fotói tanúskodnak. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc megteremtette a polgári átalakulás feltételeit Magyarországon. A szabadságharc leverése után a Habsburg-önkényuralom ezt a folyamatot lelassította, de megállítani nem tudta. Ekkoriban ment végbe a magyar államszervezet polgári jellegű átalakítása. Az 1849-1860 közötti időszak az ország és Esztergom város életében az újkori történet nehéz szakasza volt. (Magyarország teljes beillesztése a Habsburg Birodalomba.) 1860-1867 között a Habsburg-kormányzat engedményekre kényszerül, részben visszaállítja az önkormányzatok önállóságát. • ESZTERGOM MEGYE ÉS VÁROS KÖZIGAZGATÁSA AZ ÖNKÉNYURALOM ALATT Az új közigazgatási rendszer legfontosabb intézkedése volt, hogy megszüntette a nemesi vármegyéket. Helyettük katonai kerületeket állított fel. A megye élére megyefőnököt nevezett ki, amely az addig önálló Esztergom szabad királyi város közigazgatását is irányította, ellenőrizte. Esztergom megye élére 1849. augusztus 20-án nevezték ki Jagasics Sándort királyi biztosnak. (1850-től megyefőnöknek hívták.) Legsürgősebb feladata volt, hogy politikailag megbízható személyek dolgozzanak a megye és a települések hivatalaiban. Az 1838-as árvíz szintjét jelző tábla a belvárosban Jagasics Sándor Esztergomba Kopácsy József érseki titkáraként került. Konzervatív beállítottságú, udvarhű személy volt, aki emberi tisztességgel igyekezett elviselhetővé tenni a katonai uralmat. Igazságérzetének, jóindulatának számtalan tanújelét adta, a forradalomban részt vett, vagy körözött esztergomi és megyebeli személyeket politikailag tisztázott. így mentette meg Kollár István belvárosi plébánost, Takács István polgármestert, Kakass Ferenc városi kapitányt, Nagy József uradalmi ügyészt és másokat. Fontosnak tartotta, hogy a várbéli ispotályban (kórházban) maradt sebesült katonákról gondoskodjon. A 200 ápolt katonából még 39 súlyos sebesült maradt városunkban, akiket az építés alatt álló bazilika sekrestyéjébe vittek át ideiglenesen. Az ő elhelyezésüket szorgalmazta. Foglalkozott az árvák ellátásának ügyével is. m A Széchenyi tér az 1876-os árvíz idején Beszédes Sándor felvétele A közigazgatás gyökeres átszervezésével Esztergom megyét 8 kerületre osztották. Az esztergomi kerületbe tartozott: Királyi város, Szenttamás, Szentgyörgymező, Víziváros, Dömös, Marót és Szentlélek. Mivel az 1849-ben felvetődött egyesítés ellen a három „szomszéd község" (Szenttamás, Víziváros, Szentgyörgymező) tiltakozott, ezért 1867-ig így oldották meg: Szenttamás és Víziváros elöljáróságát a királyi város felügyelete alá helyezték. A királyi város a megye fennhatósága alá tartozott. ESZTERGOM VÁROS GAZDASÁGI ÉLETE A 4 önálló település közül a szabad királyi város volt a legnépesebb. Összlakossága (a másik 3 településsel együtt) sem haladta meg a 15000 főt. A lakosság nagy része mezőgazdaságból, főleg szőlőtermesztésből élt. (A felesleget kimérették a városi kocsmákban vagy kereskedőknek adták el.) A hegyoldalakon kb. 1000 holdon termesztették a szőlőt. Régi fajta, nehéz vörösborokat készítettek az 1880-as évekig. Ekkor a filoxérajárvány kipusztította a hegyi szőlősöket, így áttértek az ellenállóbb homoki fajták művelésére. DIMMAISC 84
