Meggyes Miklósné [szerk.]: Szent István városa Esztergom története

Tartalom - IV. Esztergom az Anjou királyok uralkodásától a törökök kiűzéséig (1301-1685)

IV. Esztergom az Anjou királyok uralkodásától a törökök kiűzéséig (1301-1685) Az ellenség visszaverése után a mieink felbátorodva a Víztorony vezetékénél kitörtek, s a barbárok nagy részét, ahonnan jöttek, vissza a hajókra űzték, másokat meg a falak tövében mészároltak le. A hajóskatonák közül, akik a torony ostromlására jöttek, több mint ötszázat leöltek, úgyhogy hihető, hogy mind az ostromban, mind az ellenség hanyatt-homlok futása közben mintegy háromezer barbár elpusztult, nem tekintve a sebesültek hatalmas számát"... Augusztus 8-án a török mégis elfoglalta a víztornyot, s egy nappal később már meg is történt a vár átadása. Ettől kezdve 130 éven át Esztergom a török birodalom fontos végvára, Buda kulcsa, a bányavárosok, ill. a Bécs elleni török hadjáratok egyik kiindulópontja lett. Fontosságát jelzi, hogy a vár török őrségének létszáma az egész időszakon át alig maradt Budáé alatt. Szulejmán szultán parancsára épült pl. Esztergomban a Várhegy és a Víziváros közti hegyoldalban ma is fönnálló Budai kapu tornya (kis kupolás őrtoronnyal a sarkán), amelyet a vízivárosi Budai kapu védelmére a Szent Adalbert-bazilika szétlőtt szentélyének köveiből épített a szultán híres építésze, Szinán mester. (Andreas Krey 1756. évi váralaprajzán a 109. számmal jelezve.) Ugyancsak XVI. századi, török építésűek voltak a Víziváros félköríves rondellái (Krey-térkép: 96, 100, 101., melyek maradványai részben még ma is láthatóak a Kis-Duna partján), valamint a vár északi rondellája, melyen ma a millenniumi emlékmű áll. 50= WMő Özicseli Hadzsi Ibrahim dzsámi - 1683. • A vár és a Víziváros erődrendszere (A. Krey hadmérnök térképe - 1756 61