Meggyes Miklósné [szerk.]: Szent István városa Esztergom története
Tartalom - IV. Esztergom az Anjou királyok uralkodásától a törökök kiűzéséig (1301-1685)
IV. Esztergom az Anjou királyok uralkodásától a törökök kiűzéséig (1301-1685) A palota még 1591-ben is épségben áll, amint arról a mitrovicei Vratislav Vencel útinaplójában beszámol, s amely további adatokat is tartalmaz: "(...) a vár udvaráról... Egy magas garádicson fölmentünk egy különlegesen szép kápolnába, hol szentek alakjai voltak megfestve (a szeme mindnek ki volt kaparva). A kápolna mellett egy meglehetősen tágas, szép palota állt, benne az egykori magyar királyok festett képei. Mindjárt a palota mögött erkélyfolyosó húzódott, melyet körös-körül faragott márványoszlopok díszítettek, jó kilátás nyílt onnan a távoli sík mezökre, a várra és a Dunára (...)" Az építkezést valójában megindító Széchy Dénes érsek (1440-1465) újabb traktust épített a korábbi Nagy palota nyugati oldalán a hegyoldalba, amit hatalmas pillérek támasztottak meg. A kétszeresére bővített épület két alsó szintjét egymás fölött 2-2 terem(sor) foglalta el, a felső szinten pedig egyetlen hatalmas méretű, 47 m hosszú, 16 m széles termet alakítottak ki, „... melyben sem pillér, sem oszlop nem volt". A terem íves tartókra szerkesztett faboltozatának kazettáit díszítették az említett aranyozott (fa) rozetták. A nagyterem udvari oldalán hat nagy, gótikus ablakfülke nyílt, amelyből öt szinte teljes egészében előkerült az elfalazásokból. A nyugati oldalon a támpillérekre épített zárt erkélyekre, ill. az azokat összekötő, konzolokra épített erkélyfolyosóra lehetett kijutni, ahonnét szép kilátás nyílt a Dunára. Az egyik pillér tetején megmaradt és a falba több helyen betörött konzolok (valamint a feltárások során előkerült nagyszámú, különböző méretű konzol) és az odatartozó egyéb kőfaragványok alapján az erkélyfolyosó alépítménye is pontosan rekonstruálható. A palota pusztulására az 1595. évi ostrom alkalmával került sor, amikor az ostromló keresztény seregek ágyúütege szétlőtte, ill. felgyújtotta a tetőszerkezetet. A többszörösen átépített romokból a XVIII. században kaszárnyát alakítottak ki, amely később lakóházként funkcionált egészen az 1960-as évekig. A későbbi régészeti ásatások, falkutatásokkal feltárt részletek, megtalált kőfaragvány-anyag, az eredeti írott források, egykorú leírások és ábrázolások, valamint az ismert építészeti párhuzamok alapján Horváth István és Vukov Konstantin készítette el a palota elméleti rekonstrukcióját. (A közelmúltban befejeződött vármúzeum-rekonstrukció külső formájában a barokk épülettömeget tartotta meg.) A híres nagyterem magyar királyokat ábrázoló képsorozata az 1595. évi ostromban és tűzvészben megsemmisült. Megmaradt azonban az érsek lakosztályának néhány festészeti dísze, amelyből következtetni lehet a palota elpusztult képeinek színvonalára. Vitéz János a dolgozószobáját és híres könyvtárát, amelyről Vespasiano Bisticci azt írta, hogy ott „szinte minden latin nyelvű könyv megvan", az esztergomi vár ősi lakótornyában helyezte el: annak első emeletén, a kápolna szomszédságában. 1934-38-ban meglepően ép részek kerültek elő Vitéz érsek stúdiójából: a négy sarkalatos erény allegóriáinak freskósora a festett loggia ívei alatt az északi falon, továbbá a teremboltozat hevederívének faragott kövei a zodiákus-jegyek (állatöv) festésével és néhány részlet a bolygók ábrázolásával. A stúdió legépebb képsora a négy erény jelképes ábrázolása, amelyen egy-egy fiatal nő alakja jelenik meg és amelyen az erények latin nyelvű elnevezése is olvasható. • A palota keresztmetszete (Vukov Konstantin és Horváth István rekonstrukciója) • Vitéz érsek stúdiója (Vukov Konstantin rekonstrukciója) • A palota mai udvari nézete REKONSTRUKCIÓS METSZET Horváth István - Vukov Konstantin [jH BIZTOS REKONSTRUKCIÓ H LOGIKAI " [W ] HIPOTETIKUS » HÜ ! JELEN ÁLLAPOT 38
